Vajon mitől függ a jövőnk? A pillangóhatás elmélete szerint csupán egy apró változás - mint például a pillangó szárnyának egyetlen csapása - is nagymértékben megváltoztathatja a történések folyamatát. Jövőnk alakulását egyrészt a tőlünk független körülmények befolyásolják, másrészt saját döntéseink. A lehetőségek száma végtelen, rajtunk múlik, hogy adott helyzetben hogyan döntünk. De vajon mennyire tudatos vagy tudattalan egy döntés? Miért döntünk éppen úgy, ahogy? Döntésünkkel egy általunk felfogott valóság újabb színterére érkezünk. De vajon ez a valóság mindenki számára ugyanolyan?
R. A. Wilson, amerikai pszichológus professzor szerint az érzékszerveink csupán „zajos” kommunikációs csatornaként közvetítik a külvilág jelenségeit, és ezek alapján a tudatunk konstruálja azt a „virtuális” valóságot, amit tapasztalni vélünk. Így azután minden ember másmilyen világot lát maga körül, s ugyanazt a környezetet az egyik esetleg pokolként, míg a másik mennyországként éli át.
Létezik olyan felfogás, mely szerint a tudatunk, a gondolkodásunk, a hitünk jelentősen befolyásolhatja a szellemi és fizikai állapotunkat, a sorsunkat, sőt a külvilágot is. Konkrét példát említve: a pozitív dolgokban való hit pozitív hatással lehet az egészségünkre és a környezetünkkel való kapcsolatunkra; az ilyen hit ugyanakkor együtt jár a gyakran indokolatlan, túlzott optimizmussal, a mások iránti fokozott bizalommal, jóindulattal és hiszékenységgel, s ezért az ilyen embereket könnyebb becsapni.
Jogosan vetődik fel bennünk a kérdés egy csúfos átverés után, hogy megérte-e ez a túlzott optimizmus, amely végül ellenkező végkimenetelt vett. Egy-egy csalódás emlékképe elraktározódik agyunkban, és újabb hasonló szituáció esetén hajlamosak vagyunk a korábbi emlékképeket rávetíteni a jelenlegi helyzetünkre, és ezáltal ugyanúgy reagálunk mint korábban. Ez az ösztönös viselkedés egyrészt az életben maradás végett alakult ki, mivel az ember a fejlődése során megtanulja, hogy veszélyes helyzetekben hogyan reagáljon. Például mikor egy kisgyerek megégeti a kezét a forró lábossal, legközelebb nem fog hozzáérni, mert agyában rögződött a korábbi emlék és a fájdalom együttes képe.
Másrészt kérdéses, hogy egy látszólag veszélytelen helyzetben vajon miért fúj visszavonulót az egyik fél? Képzeljünk el például egy ártatlannak induló beszélgetést férfi és nő között. Majd a nő hirtelen faképnél hagyja beszélgetőpartnerét, mikor felfedez egy, a partner által generált mozdulatot, amely egy korábbi negatív kimenetelű eset emlékét idézi fel benne. A példa netán sarkított, ugyanakkor tény, hogy emlékeink hatással vannak viselkedésünkre, döntéseinkre.
Viselkedésünket tehát a tudatosan vagy tudattalanul rögződött emlékeink nagymértékben befolyásolják. Adott helyzetben döntenünk kell, hogy hallgassunk-e belső sugallatunkra. Úgy vélem, hogy tudatos odafigyeléssel változtathatunk ösztönös viselkedésünkön, és tudatalattink mély bugyraiban rejtőző emlékeinket, berögződéseinket idővel felszínre hozhatjuk, tudatosíthatjuk.
