Hága pályaudvara. Megtalálod a bejáratot?
Lassan két hónapja vagyok Hollandiában, és minden áldott nap kerékpározom. Nincs ebben semmi különös errefelé, a bicikli a hollandok nemzeti közlekedési eszköze. Az anyukák roskadásig megpakolt drótszamárral tartanak haza a bevásárlás után, a vasútállomások mellett végeláthatatlan kerékpárrengeteg húzódik a parkolóban, és az sem szokatlan látvány, ha a helyes kislányok a csomagtartón ülve szállíttatják magukat. Az állomások mellett hagyott ezernyi bicaj azért állandó jelenség, mert akik más városban dolgoznak/tanulnak, és vonattal járnak munkába, az állomásra kerékpárral érkeznek. A kerékpár egyszerű, gyors, olcsó, bármikor „bevethető” közlekedési eszköz. Nem utolsósorban egészséges is: amióta nap mint nap kerekezem, érezhetően fittebbnek érzem magam, pedig nem edzek, hanem csupán maga a közlekedés mozgat meg. Miért nem csináltam ezt eddig is otthon? Nos, aki budapesti, annak aligha kell magyaráznom. Nem arról van szó, hogy Budapesten nem lehet kerékpározni, hanem ezen a téren is az ósdi szemlélet, a nemtörődöm politika és hozzáállás a hunyó, ahogy még hány dologban.
Bicaj, kivételes napsütés, tanya-bike, rózsaszín nyereg... Micsoda életérzés :D
A kedvenc magyar tévhiteim egyike, hogy „Budapesten nincs is kerékpáros, miért pofáznak ezek állandóan?”. Nos, van, miért ne lenne, ám magától beszél az az adat, miszerint Budapesten a városi közlekedésben kerékpárral résztvevők száma nevetséges 1-2% (ez Amszterdamban 40%, ami európai rekord). Budapest belvárosán vagy például a Dunaparton egy autópálya halad keresztül, de talán még nem is a dugók a legidegesítőbbek, hanem a parkoló autók. Egyetemünk Józsefváros Palotanegyedében fekszik, elég körbesétálni a környéken, például a Puskin utcán, és máris szembetűnik a dolog. Az autók egymás hegyén-hátán parkolnak, a járdán alig marad hely a gyalogosoknak, ráadásul így is a kutyagumi halmokon keresztül kell ugrabugrálni. Olyan érzésem van, mintha a Fővárosban elfelejtették volna, hogy a város nem az autókért, hanem az emberekért van. A parkoló bádogdobozok helyén akár lehetne gondozott fasor, pad vagy kerékpársáv is. Nem hangzik vonzóbban?
Bicikliút Ede-ben. Az összhang a szélmalommal teljes. ;)
Akik még mindig azt hiszik, hogy Budapesten csak autózni lehet (a „csórók” meg járjanak BKV-val, amelynek ára folyamatosan növekszik, színvonala pedig rakétasebességgel zuhan), azoknak figyelmébe azt ajánlom, hogy Hollandiában sem a földből ugrottak ki a kerékpárosok. A ’60-as években, amikor megfizethetővé váltak a kocsik, mindenki autóval szeretett volna járni. Hirtelen túl sok lett a kocsi, amire a városok nem voltak igazán felkészülve. A következő évtizedekben kemény és következetes politikát kellett folytatni, hogy csökkentsék az autóforgalmat. Kiváló kerékpáros infrastruktúra kiépítésével sikerült rászoktatni az embereket arra, hogy a városi kerékpározás élhető és egészséges életforma, és általa a közterek is emberbarátabbak lesznek, a város élhetőbb lesz.
Budapest több évtizedes lemaradásban van a holland városokkal szemben, de korántsem reménytelen a helyzet. A Magyar Kerékpárosklub és más civil szervezeteknek hála egyre népszerűbb a városi bicajozás, és egyre nagyobb közlekedéspolitikai befolyása van azoknak, akik egy másfajta Budapestet képzelnek el. Azt kell bebizonyítani, hogy a kerékpározás élhető alternatíva a belvárosi autópályákkal szemben, és mint szerte máshol Európában, szemléletváltással és eltökéltséggel kivitelezhető a magyar fővárosban is.
