Mielőtt bárkit is megpróbálna tévútra csalni a bejegyzésem címe, előre leszögezem, hogy nem a könyvmolyokról, porcicákról, és a radiátorokban élő mangusztákról lesz szó (az utóbbiak tényleg léteznek, jómagam  számtalanszor felébredtem rájuk az éjszaka közepén). Nem, őket most kihagytam a repertoárból, helyettük azonban hoztam nektek pár érdekesebb fajt, amit a vizsgaidőszak előtt egyre inkább elszaporodtak a Szabó Ervin Könyvtárban.

Megjegyzem a nővérem nélkül nem sikerült volna létrehoznom ezt a bejegyzést, ezért tehát külön köszönet neked Lilla, hogy meséltél nekem a könyvtáras élményeidről, amiket az elmúlt hónapok során gyűjtöttél.

Az első faj, amit felszolgálok nektek, a neurotikus tanuló. Ezek a példányok vagy egyedül vannak, vagy csoportosan foglalják be a kanapékat, asztalokat, és képesek 6-7 órát végigtanulni anélkül, hogy felállnának, vagy elfordítanák a fejüket a könyv fölül. Igazán nagy elszántság jellemzi őket, viszont rendkívül agresszívek tudnak lenni. Egyetlen pisszenés is elég, hogy kiugrasszuk az alvó oroszlánt a rejtekhelyéről, és olyankor halálos pillantásokra és rosszalló fejcsóválásra kell számítanunk.

A második élőlény, aki mindennapi résztvevője a könyvtárnak, az a kanapéfoglaló. Ezekre az jellemző, hogy 4-5 órákat jönnek ide, de olyan mintha az egész életüket akarnák itt leélni. Olyan pózokat vesznek fel a mustár sárga fotelokban, amiről földi halandó nem is álmodhat, ráadásul a környezetüket is előszeretettel belakják. Én még olyan példányokat is láttam, akik a kényelem fokozása kedvéért még a lábbelijüktől is megszabadultak.

A harmadik csoportba tartoznak a vándorlók. Ők teremről teremre, emeletről emeletre vándorolnak, általában egyedül, és úgy csinálnak, mintha helyet keresnének. Közben pedig csak prédára vadásznak, akik nézegethetnek, esetleg leszólíthatnak, amikor az egyáltalán nem számít rá, főleg, hogy az áldozat maga is azt hiszi, hogy a vele szembe ülő valóban olvas.

A negyedik csoportba szinte bárki belekerülhet, akit megcsap a könyvtár kissé nyomasztó, ámde barátias hangulata. Ha csodálkoztok, hogy hogyan tudom ezt a kettőt összepárosítani, figyeljetek jól. Képzeljétek el, hogy elszántan eljöttök tanulni a másnapi vizsgátokra. Szerencsétek van, találtok egy ablak melletti helyet, ha esetleg megunjátok a tanulást, semmi gond, majd nézelődtök egy kicsit. Elkezdtek készülni. Első oldal. Hú, már 20 perc eltelt? Kicsit belehúzok! De olyan szépen süt kint a nap! Nem, nekem erre nem szabad figyelnem! Én most koncentrálok. Második lap. Vajon miket csinálhattak ebben a teremben? Itt púderezték az orrukat, vagy csak beszélgettek? Volt ilyen, hogy beszélgetőszalon? Egy egész helyiség, ami csupán beszélgetésre van berendezve? Atyaég!!! Mikre gondolok??? Most már tényleg muszáj tanulnom. Két és feledik oldal. Vajon van a büfében csokis süti? Pisilnem is kell. Lehet, hogy kicsit pihenek. De hiszen csak 30 perce vagyok itt! Normális esetben 1 óra tartok pihenőt. Lehet hogy kezdek megőrülni? Nahát, az a lány nem messze milyen vicces arcot vág! Lehet, hogy ő is megkattant? Integetek neki! Most már legalább ketten vagyunk.
No, ez az a csoport, akinek bárki bármikor a tagja lehet, még facebookra sem kell felmennie miatta.