Johnny Depp emlékezetes alakitását a Közellenségek cimű filmben mostmár otthon, dvd-n is megcsodálhatjuk. A történet valós alapokon nyugszik: a főhős John Dillinger (Depp), az 1930-as évek Amerikájának legendás bankrablója volt. Pályafutásának csúcspontját és bukását mutatja be a film, a régi időket idéző, jól ismert gengszterfilmek hangulatában.
Dillinger története a nagy gazdasági válság idején játszódik. Számtalan bankot fosztott ki, nem egyszer ült már börtönben, és nem egyszer meg is szökött. Dillinger nem volt gyilkos, nem rabolt a szegényektől, kizárólag a nagyvállalatok érdekelték. Afféle modern Robin Hood-figura volt. A nyomozóhivatal a hírhedt bűnöző elfogását használta fel arra, hogy rendőri szintre emelkedjen – később belőlük lett az FBI. Purvis különleges ügynök (Christian Bale) elszántan igyekszik nyakon csípni a rablóvezért, ám az mindig kicsúszik a kezéből. Nyugati segítséggel és nagyméretű árulások megszervezésével tudja csak behálózni áldozatát. Dillingert a chicagoi Biograph filmszínház előtt lőtték le, a moziból kifelé jövet halt meg tűzpárbajban. A golyók nyoma azóta is látszik a Biograph téglafalán. John Dillinger nemzeti hős lett, nevét ugyanúgy ismeri minden amerikai, mint itthon a „Whisky-s rablóét”. Mi több, ma is az ő arca látható az FBI által használt céltáblákon.
A főhős szerelmét az Oscar-díjas Marion Cotillard alakítja, aki bájosan mosolyogja végig az egyébként vidámnak nem nevezhető filmet. Vannak ugyan humoros jelenetek, találó megszólalások szép számmal, a képvilág mégis sötét, és ez rányomja a bélyegét a néző hangulatára. A rendező, Michael Mann (Szemtől szemben, Collateral, Miami Vice) különleges képtechnikával dolgozott, a folyton ugráló kameramozgás egyes szám első személyben igyekszik bemutatni az akciójeleneteket. Ez sokak számára zavaró lehet, akik hozzászoktak a videójátékokhoz, azoknak talán élvezhető.
Nem Mann az első, aki feldolgozta Dillinger életét, Amerikában mindig is népszerű téma volt a gáláns bankrabló élete. Talán a leghíresebb John Milius 1973-as filmje, melyben az író-rendező jó érzékkel keveri a valóságot és a legendát. Ez a Közellenségekben sincs másként: Mann ügyel a hitelességre, de természetesen itt is vannak csak a film kedvéért írott fordulatok. Érdekesség, hogy a Dillinger Emlékmúzeumból megkapták a ruhákat, melyekben a bandita életét vesztette, így Depp azokat viselhette a forgatáson.
Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy ilyen jól megformált karaktert kaptak. Johnny Depp szokás szerint kitett magáért, életszerűvé és szerethetővé tette Dillinger figuráját. Bale esete már bonyolultabb, nem tudható, hogy a szerepe volt ennyire sekélyes vagy ő nem adott bele apait-anyait; mindenesetre nem tudtam mit gondoljak a finom ügynök úrról. Talán ha a történet elmélyedt volna egy kicsit, és meg tudtunk volna valamit Purvis életéről, érthetőbb lett volna a szerepe. De ahogy Dillingernél, nála sem voltak okok, indítékok, csak tettek. Ezért is nehéz néha követni a sztorit, a szereplők karakterrajza hiányos, Dillinger embereinek is csak a nevét ismerjük. Sokszor magyarázat nélkül ugrálnak a képkockák, nem tudjuk ki kicsoda, a névhez nem párosul arc (jobb esetben csak akkor, ha az illető már halott).
De ne riasszon el senkit a 140 perces játékidő, a film élvezhető, ha nem vágyunk magyarázatokra, kiforrott karakterekre, csupán bepillantást szeretnénk nyerni egy legendás hős életének legnagyobb pillanataiba.