Dúl a retróláz a világban és hazánkban is. A fiatalok körében az elmúlt évek alatt töretlen sikereket érnek el a múltból ránk maradt tárgyak, zenék, ruhák, stílusok. Jó példa erre a Szomszédok című teleregény újravetítésének sikeressége, gyermekkorunk rajzfilmzenéinek megunhatatlansága. Eleven emlékként élnek bennünk a vasárnapi Disney műsorok, sokaknak máig feldolgozhatatlan trauma az 1993 december 12-i Kacsamesék félbeszakítása…
De én most nem erről szeretnék írni. Van egy Magyarországon kevésbe elterjedt, ámde külföldön hatalmas tömegeket foglalkoztató retróirányzat, a 70-es, 80-as évek videojátékai, játékkonzoljai, ezek közül is talán a leghíresebb, nintendó. Japánt és az Egyesült Államokat az 1985-ben bemutatott Nintendo Entertaintment System (NES) valósággal leigázta, öt év alatt közel 62 millió példányt adtak el belőle. Az 1983-as videojáték-válság után az NES megváltás volt a játékipar számára és megalapozta az utat a mai konzolokig. Érthető tehát a rajongás, egy igazi klasszikussal van dolgunk. Szerencsésebbek hazánkban is hozzájuthattak gyerekként a nintendóhoz barátaik irigységét ezzel kiváltva. Magyar viszonylatban drága volt és nem roskadoztak a boltok polcai tőle, emellett a játékkazetták értékesítése sem vetekedhetett a külföldiekével (elterjedt volt a piacokon kapható, olcsó hamisítvány kazetta, rossz minőségű játékokkal).
Nekem nem volt szerencsém birtokolni egy játékkonzolt sem a 90-es években, csakúgy mint sok más kortársamnak, éppen ezért érthető, hogy a Disney-rajzfilmekkel ellentétben videojátékokról kevesebb emlékünk van, nem feltétlenül keltenek bennünk nosztalgikus érzéseket, így gátat vetve a nyugatihoz hasonló rajongói körök megalakulásának. Számomra is idegen volt sokáig a PC-s játékok világától nagyon különböző konzolos életérzés, a pixeles, 8-bites képeket és pittyegő zenéket nem szépítette meg az idő, nem jutottak róla eszembe a gyermekkor gondtalan napjai. Első élményem videojátékkal egy ZX Spectrum számítógépen volt pár éves koromban, de a sok perces játéktöltési idő a magnószalagról és a kényelmetlen billentyűzet nem hagyott pozitív emlékeket hátra. Láttam külföldi weboldalakról, blogokról, fórumokról, hogy amit a Nintendo csinált, az valami más. Nem az NES volt az első otthoni játékkonzol, de a korábbi kísérletek (mint például a kazettás konzolok atyjának tekinthető Atari 2600) nem érhettek fel az NES letisztultságához, ergonómiájához és a hozzá készült játékok forradalmi mivoltjához. A 90-es évek elejére a programozók a 8-bites rendszer minden lehetőségét kiaknázva lendületes, színes, izgalmas játékokat készítettek számos műfajban. Ekkorra a Nintendo által újjáélesztett piacra más termékek is betörtek és az ipar leghevesebb versengése kezdődött. A Sega gyártó Mega Drive (Genesis) modellje 1989-ben jelent meg és az NES grafikai képességeit messze felülmúlta, a játékkonzolok már egy új generációjához tartozott. A Nintendo válasza, a Super Nintendo Entertainment System csak egy évvel később jelent meg, innentől a Sony Playstation 1994-es bemutatásáig a Sega és a Nintendo az otthoni játékkonzol-piac közel 50-50 százalékát tudhatta magáénak. A kiélezett küzdelemben a fejlesztőkre nehezedő nyomás a játéktörténelem legemlékezetesebb alkotásai születtek.
Az 1985 és 1995 között gyártott konzolok kontrollereit kézbe véve egy számomra korábban ismeretlen világ tárult fel, melynek pár éve a rabjává váltam. Mesés új világok, képzelőerőt kívánó műalkotások, sok száz ember odaadó munkásságát tükröző játékok ezek egy olyan korból, amikor a játékfejlesztők még többnyire gyerekkorban, maguktól tanulták a programozást, de a feléledt piaci versenynek hála megvolt az anyagi háttér alkotni.
Magyarországon a retrójátékok rajongóinak igényeit legteljesebb mértékben kielégítő internetes oldal talán az iddqd blog. Ezen kívül is vannak kísérletek, de egy az amerikai ScrewAttack színvonalú és méretű közösségi portál létrehozására nem sok esély mutatkozik, amíg kellő marketinggel vagy közösségi összefogással nem sikerül több ember érdeklődését felkelteni.
Ha valakit érdekel a téma, keressen meg, szeretném, hogy egy nagyobb közösség kialakulhasson, akár más oldalakkal is együttműködve.