Az Eredet (Inception) az idei nyár, sőt, talán az év legnagyobb filmes durranása. Ennek egyik legkézzelfoghatóbb jele, hogy három héten át a legnézettebb film volt az Egyesült Államokban, és a szerénynek épp nem nevezhető 160 millió dolláros költségvetés is jó befektetésnek bizonyult, hiszen a bevételek mára meghaladták a 750 millió dollárt. Mindezt úgy, hogy DVD-n még ki sem jött a film. De mi lehet a siker titka? A rendező, a szereplők és a zeneszerző külön-külön is sikerre vannak ítélve, együtt meg olyat alkottak, amire talán senki nem is számított. Lássuk hát, ki mit adott a filmhez.

Én személy szerint már tavasz óta vártam, hogy a mozikba kerüljön az Eredet. Moziban láttam az előzetesét, amiben leginkább a zene fogott meg, olyannyira, hogy haza érve azonnal próbáltam is valahogy felkutatni az interneten. Próbálkozásomat természetesen nem koronázta siker, de legalább a trailer már fent volt youtube-on, így a 2 perces videót akár egy órán át is újra meg újra megnéztem, csak hogy hallhassam a zenét. Július közepe táján végre meg is jelent a score album, ami azt jelenti, hogy a youtube-ot elárasztotta a film zenéje. Ekkor jött el a pont, amikor eldöntöttem, hogy másnap megnézem a filmet. Pontosabban ekkor még inkább csak hallgatni akartam, de végül nem bántam meg, hogy a szemem is nyitva volt. Másnap beültem hát a filmre. A szereplők játéka tökéletes volt, ahhoz képest milyen bonyolult és irracionális a történet, tökéletesen tudtak alkalmazkodni a szerepükhöz, és kitűnő játékot nyújtottak végig. Persze nem is amatőrök, hiába nem tud egyikük sem Oscar-díjat felmutatni, az évek során már sokat tettek le az asztalra. A hiányzó Oscarokat pedig remélhetőleg ezért a filmért be fogják zsebelni. Legalább Leonardo DiCaprio az, akinek már igazán kijárna egy az arany szobrocskából.

De a film sikeréhez Chritopher Nolan járult hozzáleginkább, aki nem csupán rendezőként, de forgatókönyvíróként is tevékenykedet. Nolanről eddig is tudtuk, hogy egy született zseni, aki képes újra és újra valami váratlannal, valami újjal előrukkolni. Most sem volt ez másképp. A történet vázolásába nem szeretnék belemenni, ha valaki nem látta a filmet, jobb, ha nem tudja, miről szól, ha valaki látta, az meg megérti, miért nem vágom ekkora fába a fejszémet. Mindenesetre az teszi az Eredetet olyan elgondolkodtatóvá, hogy Nolan ebben is beveti az általa szívesen használt „trükköt”: éppen akkor, amikor tisztázódnának a filmben felmerülő kérdésekre a válaszok, jön a vágások sora. Több jelenet is ott ér véget, ahol megbizonyosodhatnánk arról, mi történik pontosan. Persze amíg nem kezdünk el beszélgetni másokkal a filmről, egyértelműnek tűnhetnek a válaszok, ám ha mások is elmondják, mit gondolnak, rájövünk, mennyire sok módon értelmezhető történetről van szó. Az utolsó képkockák pedig felteszik az i-re a pontot, akkor jön el az a pillanat, amikor sokunkban felmerül a kérdés: „Mi van???” Ez ismét egy olyan dolog, amit mindenkinek magának kell megválaszolnia a saját szája íze szerint, de ha mégis bele szeretnénk vetni magunkat az Eredet „tanulmányozásába”, meleg szívvel ajánlom mindenkinek a következő cikket, amiben 7 elterjedt teóriát olvashatunk arról, mit is láttunk 148 percen keresztül.