Csak nem mindig szép nekünk. Egyre inkább érezzük, hogy közeleg a tél, a dermesztő hideg, zimankó. Még naivan vágyunk a melengető nap sugaraira és kihasználunk minden percet, hogy önfeledten sétálgathassunk a napsütésben.
Ám mindenki azon töpreng az egyetemen, legalábbis mi elsősök, hogy mit fogunk csinálni az órák közötti nagyobb szünetekben, ha beköszönt a tél. Igaz, le lehet ülni a csinos kis kerek asztalokhoz az aulában, de kinek van kedve két és fél órán keresztül ülni egy helyben, ahol valljuk be, nem igazán lehet elütni az időt. Mennyivel könnyebb volt a helyzet a meleg őszi napokon. Lementünk a büfébe, vettünk magunknak egy kis csemegét, kimentünk az udvarra, leültünk a padra és sziesztáztunk. Persze el tudtuk tölteni az időt máshol is. Csalogattak minket a különböző kávézók és kis kocsmák teraszai, ahol minden bút és bánatot elfelejtve élveztük a szüneteket. Csak most már az a helyzet, hogy még a hideg is futkosni kezd a hátunkon, ha arra gondolunk, hogy egy nyitott vagy fedetlen helyen üldögélve mókázzunk. Ekkor jön a feladat: most, amikor még viszonylag jó idő van, el kell kezdeni keresgélni azokat a vendéglőket, sörözőket, kávézókat, ahol a legjobban el tudunk bújni a hideg elől, ahol a legjobb forralt bort szolgálják fel (jó áron), és ami viszonylag közel van az egyetemhez. Bizonyára mindenkinek van egy- két hely, amit már most a szívébe zárt, de nem árt az eddig ismeretlen utcákba befordulni, hátha rábukkanunk az igazi kedvencre. Szerencsére az egyetem környékén elég sok számban fellelhetőek ezek a kis helyek, ahol jólesően megihatunk egy forró csésze teát, kávét, a már említett téli favoritot, és csak még jobb, ha csoportosan megyünk, hogy ezeken a hideg téli délutánokon, egyre inkább megismerjük egymást, élvezzük egymás társaságát és igazi jó barátságok szövődjenek, akár életre szólóak is.
Úgy tűnik mégsem olyan rossz dolog ez az ősz, csak rá kell hangolódni és el kell fogadni, hogy a természetnek is pihennie kell a következő kikeletig. Petőfinek (most is) igaza volt. Hallgassunk rá!
