Slomskinak válasz…
Nem vagyok egy Emmeline Pankhurst aki egy száguldó ló elé veti magát, hogy felfigyeljenek rá, illetve a női jogokra. Nem hiszem, hogy ezzel feministának lehetne engem titulálni, bocsánatot is kérek az elődeinkért, akik csupán azért küzdöttek, hogy emberszámba vegyenek minket és választójogaink legyenek… és ez már feminizmus?
Kiskoromtól kezdve fiús dolgokra neveltek, nem a konyhában sürögtem forogtam, hanem lementem bátyámmal a műhelybe és ott barkácsoltunk, szereltünk.
Az én anyukám már akkor is tudott valamit. Gondolta biztos jobb, ha ezeket megtanulom, ha majd lehet, később nem számíthatok senkire.
Slomski, ha azokra a régi szép időkre gondolunk, amikor a feleség főzött, a férj dolgozott… Hát most tudjátok, mi van? Nem elég az, ha a férfiak dolgoznak, a nőknek is kell. És ugyanakkor megmarad a főzés mosástakarítás, gyereknevelés. Akkor most én veszem elő azt a szíjat…
Csak van, ahogy át kell vennünk a dolgokat, mert férfiak már nem tudják megcsinálni, bár ha már hosszú hajjal járkáltok és átmentetek városi metroszexuális fiúkba, ránctalanító krémekkel, enyhén kilakkozott gyöngyház színű körmökkel és női lélekkel…
Megyek is és átcserélem a kocsi kerekeit téligumikra, és tudod miért? Mert a fiúk a házunk táján nem tudják!
És köszönöm, de nem szeretnénk állva pisilni!
