Te vagy az az ember, aki sosem tudja teljesen elfogyasztani az ételét? Aki sosem tudja megenni teljesen a szendvicsét? A te táladon mindig ott marad a maradék, amit végül a kukába öntesz?

-Anya, ezt én nem eszem meg! Utálom a spenótot…

-Phuu , de jól laktam, maradt még egy kicsi a tányéron, dobd ki a kutyának légy szíves!

Magadra ismertél valamelyik szerepre az alábbiak közül? Ha igen, akkor ez a cikk pont Neked való!

 

         Mc-donalds, Burger King, Pizza King, Gyros, Fast Food, Kínai , s ezek kívül még számos étterem van az Astoria és a Balaha Lujza tér közötti szakaszon, ahol mi, akik erre az egyetemre járunk, valószínűleg igen gyakran megfordulunk. Egy kedves csoporttársam írt nemrégen cikket arról, hogy bizony eljött a tél, és ha nem akarjuk a hosszú szüneteket kint, a hideg udvaron eltölteni, akkor éppen itt az ideje annak, hogy jobban felfedezzük a környéket, a kávézókat, kis kocsmákat és természetesen az éttermeket.

Egy átlagos ember a főétkezéseken kívül, kétszer vesz még valami ételt a szervezetéhez, így naponta ötször táplálkozik. Természetesnek tűnik, hogy lemegyünk a közértbe, és megvesszük magunknak azokat az alapanyagokat, amelyek egy jó leves, vagy ízletes köret elkészítéséhez szükségesek, így perceken belül elkészíthetjük a finom ebédre valót.

      Azonban az sajnos nem mindenhol van így. Nekünk lehet hogy a repülés, egy 2hetes utazás Balira, vagy egy Ferrari tűnik luxusnak, de bizony vannak olyan országok, amelyeknek a heteken tartó koplalás a megszokott, és egy falat étel a luxus, minden hónapban egyszer.                                              

 

     Az éhezők többsége a harmadik világ országaiban, elsősorban Afrika délebbi területein és Ázsiában él. Az éhezés a szélsőséges szegénység következménye, és sokkal nagyobb arányban érinti a nőket és gyermekeket, mint a férfiakat. Az éhezés lehet akut jellegű, azaz ideiglenesen kialakulhat háborúk vagy természeti csapások miatt. Az éhezők többsége azonban hosszú távon, krónikusan szenved az élelemhiánytól, ami megnöveli a korai gyermekhalandóságot illetve, a – legtöbbször halállal végződő – járványos, és egyéb betegségek terjedését. Az éhezés közvetlen oka többnyire nem az, hogy nincs elegendő élelem, hanem, hogy az érintetteknek nincs pénzük megvásárolni azt. Ennek következménye a magas csecsemő és gyermekhalandóság, gyenge immunrendszerű , illetve a végletekig lesoványodott gyerekek és felnőttek jelentik az eredményét.

Erről azonban sokáig nem beszélt a világ, nem foglalkoztak vele az emberek, hiszen mindenki úgy gondolta, hogy van neki elég problémája, nem hogy még a máséval is foglalkozzon…

         Kevin Carter a kedvenc fotósom több ízben is, de legfőképpen azért, mert ő lett 1993- ban, Afrika segítségért kiáltó szavának hírvívője. Ebben az évben ugyanis Afrikát járva nagyszabású felvételeket készített az ott élő emberekről, és a sanyarú körülményekről.

Szudánban egy megdöbbentő eseményre lett figyelmes: egy sovány 3 év körüli kislány hanyatlik a porba, miközben a hátánál egy keselyű várja csont-bőr áldozatának halálát.

 

 

 

 

A fotó igazi mestermunka. Nem csak amiatt, ahogyan ezt a pillanatot lencsevégre kapta, hanem az is amit üzen ez a kép. Ez a kép, a feketék segélykiálltása! A képet később közölte a New York Times, és ezt követően a világ megebédelt része Szundánról kezdett beszélni.Ezt követően az Afrikától távol élő országok is pontosan megértették az éhezők tragédiáját. Az afrikai éhezés ezután is folytatódott, Kevin Carter élete azonban hamarosan véget ért, hiszen a fotó közlése után pár hónappal öngyilkosságot követett el.

Harmincnégy évet élt. Búcsúlevelében azt írta, nem tud szabadulni a kislány emlékétől, álmában egyre kísértik az éhezők, és képtelen legyűrni lelkiismeretfurdalását. Szudáni útja idején keletkezett naplófeljegyzései között pedig a következőket találták: "Édes Istenem, ígérem, hogy soha többé nem hagyom veszendőbe menni az ételem, bármennyire nem ízlik nekem, és bármennyire tele is vagyok. Imádkozom, hogy legyünk sokkal érzékenyebbek a minket körülvevő világgal, és ne vakítson el saját önző természetünk és érdekeink. Remélem, hogy ez a kép örökké emlékeztetni fog minket arra, hogy milyen szerencsések vagyunk, és sosem szabad semmit eleve adottnak vennünk. Mondj el egy imát a szenvedőkért, legyen bárhol a világon, és küldd el ezt a baráti emlékeztetőt másoknak. Nézd meg, és gondolkodj el rajta, mielőtt panaszkodnál az életedre, és az általunk naponta elpocsékolt ételre. Ígérd meg ma: soha többé nem hagyok ételt kárbaveszni!"

 

 További fotók: