A vörösiszapról készült film bizony most igazi, nem Hollywoodban készült katasztrófafilm. Úgy tűnik, az elmúlt 20 illetve 50 év minden hazugsága, galádsága, hatalomvágya, mértéktelensége, korrupciója ömlött Kolontárra és az egész vidékre, elpusztítván mindent, miközben az ezen meggazdagodott vezetők még csak bocsánatot sem kértek. Mit ér 20-30 milliárd az elpusztított emberekkel, állatokkal, élővilággal szemben? Ennek figyelmeztető jelnek kell lennie mindenkinek, hogy a természet ilyen mértékű kirablása hova vezet. A tudomány vívmányai igazán csak akkor érnek valamit, ha az embert szolgálják. Ha közben a fát vágjuk magunk alatt, ha ostoba emberek a haszon reményében kihagyják a "cementet a betonból", akkor bizony ez magára a tudományra vet rossz fényt. Egy újabb Pompei keletkezett nálunk, ismét elvesztettünk egy darabot a földünkből, a többit a víz ejtette fogságba. Meddig lehet ezt csinálni? Hogy fognak unokáink ránk emlékezni, amikor meglátják a mementóként  elkerített területet? A vezetők teljes vagyonelkobzása sem hozza vissza az elpusztult élővilágot. Az emberi ostobaság és becsvágy összpontosult ebben a tragédiában.