Október 31-én, vasárnap ismét megtörténik az óraátállítás: elvileg hajnali 3-kor visszaállítjuk 2-re a házban található összes órát. Szerencsére a számítógépekkel nincsenek ilyen problémák, azok visszaállítják magukat, a mobilok szerencsés esetben ugyanezt teszik. Emiatt aztán egy órával többet alhatunk, aminek mindenki örül, mint majom a farkának, ám milyen áron!? Én személy szerint nem tudom különösebben értékelni ezt a plusz egy órát, mert ez azt jelenti, hogy első alkalommal korán kelek. Márpedig nem szeretek korán kelni. Még akkor sem, ha kialszom magam, hiszen a pluszba kapott egy órámmal aztán úgysem tudok mit kezdeni. 24 órás napokhoz vagyok szokva, nem 25 órásakhoz. Aztán, ami talán még jobban fáj, ennek köszönhetjük, hogy délután 4-kor már koromsötét lesz egész télen. Nyilván nem az óraátálltás a felelős a megrövidült napokért, de az mégsem állapot, hogy az emberek a napos órákat a munkahelyükön, iskolában töltik. És akkor még a tavaszi óraátállítást nem is említettem, amikor meg a plusz egy óra alvásért mínusz egy órával fizetünk.

Az óraátálltás hivatalos oldalán  ezt olvashatjuk: "Az óraátállítás sokaknál fejfájást, rosszkedvet és levertséget okoz, bár az időzónákon átívelő repülős utak tapasztalatai alapján az egy óra eltérést nagyjából egy nap alatt megszokja a szervezetünk." Pompás. A rosszkedv és a levertség amúgy is egy gyakori jelenség ilyenkor, amikor közeleg a tél, de szerencsére még rá is segítenek nekünk.

Az alábbi térképen a pirossal jelölt országokban soha nem volt óraátállítás, a narancssárgákban már leálltak ezzel a szokással, a nagy nyugati kultúrájú kékség pedig még mindig megnehezíti lakói életét az évenkénti kétszeri időtologatással. Remélem lassan mi is a narancssárga paca része leszünk.