1848. március 15. a Pilvax kör tagjai, a márciusi ifjak kezükbe vették az irányítást és elindultak, hogy tegyenek hazánk szabadságáért...

1956. október 22. A műegyetemi MEFESZ, azaz a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége megfogalmazza a 16 pontot, majd 23-án bevonják a többi budapesti felsőoktatási intézményt is, délutánra pedig óriási tömeg csatlakozik hozzájuk...

Valamennyien ismerjük már ezeket a forradalmi történeteket. Elismerően tekintünk vissza, történelmünk hőseire, akik valami nagyon tettek értünk. Mégis az idei október 23-a, elgondolkoztatott. Ezek a fiatalok, akik 48-ban, vagy 56-ban kiálltak a hazánkért, épp oly egyszerű emberek voltak, mint mi. Nem voltak természetfeletti erővel megáldva, sem elvakítva, hogy ne lássák, tettük milyen kockázattal jár, mégis ki mertek lépni a megalkuvás kényelmetlen, nyirkos, de megszokott barlangjából az ismeretlenbe.

Vajon mi, én és te, hasonló helyzetben mernénk-e kiállni a tömegből? Nem vagyunk túlságosan közönyösek, nem homályosult el a látásunk a kirakatok hamis csillogásától? Van-e olyan ügy az életünkben, amiért képesek vagyunk feladni vágyainkat, kényelmünket, összefogni egymással, és másokkal, és küzdeni a végsőkig? Súlyos feladat, emberfeletti erőt igényel, ez a nehezebb út, de vajon egyszersmind nem ettől válik értékessé, és értelmessé is? Mi a mi 56-unk?