Namármost. Mielőtt bárki rasszizmussal, ilyen-olyan megbélyegezéssel és egyéb ínyencségekkel vádolna, elmondanám ezen sorok apropóját.

A nagynéném eljött Essenből, hogy meglátogassa a nővére sírját Budapesten. Nem kellett több, mint egy óra parkolás a kilencedik (!!! még csak nem is a nyolcadik) kerületben, és az autójából szőrén-szálán eltűnt a navigációs rendszer meg a rádió. Tiszta armageddon hangulat... betört üveg, semmi kifinomult zárfelfeszítés, ilyenekkel nem bajlódik a tolvaj Magyarországon. Őszintén szólva azon sem lepődtünk volna meg, ha egy levágott lófejet dobnak az anyósülésre...

Mindenki sejti, hogy miről van szó, azért a "kilenc" meg a "nyolc" nincs olyan messze egymástól.

Félreértés ne essék, én nem táplálok vágyálmokat, tisztában vagyok vele, hogy bűnözés mindig és mindenhol lesz. A politika sem tud egykettőre csodát tenni...attól, hogy új kormány van, még nem változik a világ óriási rózsaszín M&M-é. A Budapest Honvéd még mindig szar, de nagyon, a Barbie babák idegesítő frufrujával még mindig nem lehet mit kezdeni, sőt a sajátunkkal se, ha már itt tartunk, de az élet nem kívánságműsor. Ennyi feszültség mellett egy nap tízből nyolcan arra fogunk ébredni, hogy véreset pisilünk és kihullott a hajunk.

Nem csoda, hogy az ember végül hozzászokik a gondolathoz, hogy ilyen az élet. Megeszi a somlóit még akkor is, ha fúj de rossz. És itt engedjen meg mindenki nekem egy merész javaslatot. Szerintem szedjük ki belőle a mazsolát. Úgy sokkal finomabb.