Kinyitva egy keresztény újságot, úgy vélhetjük, hogy az egyházak, már jól megtanultak hallgatni. Olvashatunk egyházi hírekről, konferenciákról, nyilatkozatokról, találhatunk még igemagyarázatot, bizonyságtéteteleket, mégis olyan érzésünk lehet, hogy az egyház hallgat. Hallgat a problémákról, amelyekről nem kéne, amelyek korunkat jellemzik, amelyekre megoldást, segítséget keresünk. A témák, amelyek nap, mint nap előkerülnek baráti körünkben, környezetünkben, a szex, alkohol, drogok, családi problémák, általánosak, és mindannyian érintettek vagyunk bennük valamiképp.

Figyelemre méltó azonban egy kezdeményezés, a Kontrasztkiállítás. Kisvárdán egy maroknyi fiatal, és a lelkészük, úgy döntött, hogy nem fogják be a szájukat, hanem kinyitják, és együtt kiáltanak a világgal segítségért, és megosztják azokat a válaszokat, amiket ők kaptak. Ehhez aztán csatlakozott a Rendőrség, és a Fiatalok az Élet Küszöbén, keresztény diákszervezet (FÉK), és a vidéki kiállítás lassan országos méretűvé növi ki magát.

Nemrég lehetőségem nyílt ellátogatni Debrecen városába, és megtekinteni a Kontrasztot. Sokat hallottam már korábban is róla, olvastam a honlapot, és üdvözöltem a kezdeményezést, de nem tudtam pontosan, mire számítsak. Most, hogy láttam, bátran mondhatom, ledöntötték a tabukat. A témák: az abortusz, családon belüli erőszak, szenvedélybetegségek, válások, kozmopolitizmus, öngyilkosság, naturalista módon vannak bemutatva képekkel és videókkal, mintegy tükröt tartva elénk, a következményeikkel együtt. Azonban minden téma mellett bemutatják a választás lehetőségét, a másik utat, a születés csodáját, a család oltalmát, a függőségmentes szabadságot, a házasságot, a hazaszeretetet, az élet értelmét és a megváltás valóságát, ettől válik igazán kontraszttá a kiállítás. Idén Kisvárda után, Debrecenben és Nyíregyházán lehet megtekinteni, (s tekinti meg e városok összes középiskolása, és tanáraik,) jövőre pedig Budapesten, a Református Egyház, a Rendőrség, FÉK együttműködéséből született egyedülálló kiállítást.

Ez iránymutató a keresztények számára. Hiszen ha van mondanivalójuk, márpedig hiszem, hogy van, ki kell lépni az egyházi falak közül, és hallhatónak, és láthatónak kell lenniük, és fel kell vetniük olyan témákat, párbeszédeket, amelyekre már rég szükség van. Biztató kezdet után, lássuk, milyen lesz a folytatás!?