Érdekes olvasni a sok különböző véleményt a facebookról. Jellemzően, mint minden meghatározó dolog, megosztja az embereket, valakik gyűlölik, mások rajonganak érte. Én az utóbbi csoportba tartozom. Kifejezetten szociális embernek tartom magam, rengeteg ismerősömmel tartom a kapcsolatot személyesen, és ezen nem változtatott a pofakönyv egyre növekvő népszerűsége sem. Amikor hazaérek első dolgom a számítógépem bekapcsolása, és egy kis zenehallgatással, internetezéssel hamar feltöltődöm. Időelütés tanulás, vagy munka után, míg más tv-zik, vagy rádiót hallgat ilyenkor. Szórakoztatónak tartom, hogy barátaimnak egy vicces képaláírással, egy figyelmes üzenettel pár másodpercre mosolyt csalhatok az arcára, vagy épp olyanokkal tarthatom a kapcsolatot, akikkel hatalmas földrajzi távolságok választanak el minket egymástól. Szerintem butaság azt mondani, hogy a facebook használata negatív hatással van a valódi kapcsolatokra, egyetlen találkozót, vagy programot sem hagytam ki, azért mert épp lájkolni akartam a volt osztálytársam fényképalbumát. Ha már hátrányt kéne említeni, én inkább azt emelném ki, hogy könnyen elvonja a figyelmet a gépen megirandó beadandótól, publitól, és aztán csodálkozhatunk, hogy miért kerül két órába, míg 5 sort begépelünk. S még mielőtt elkönyvelnétek függőnek, elmondanám, hogy a nyáron 6 héten át internetmentes övezetben éltem, és igen, azt is nagyon élveztem!