Először is hadd meséljem el, hogy miért regisztráltam pár hónapja a Facebookra. Előtte már fent voltam iwiwen is, ami számomra bőven elég volt, hisz azt is csak pár dolog miatt használom.
Nyáron néhány barátommal elmentünk Pécsre, hogy eltöltsünk ott egy jó kis hétvégét. Épp a vonaton utaztunk, amikor szóba kerültek különféle programok és poénok, amiről páran már rég hallottak, én viszont még nem. Mikor megkérdeztem, hogy hol olvastak ezekről, az volt a válasz, hogy „hát facebookon”. Ám az utolsó löket a regisztrációhoz az volt, amikor azzal „fenyegettek”, hogy a képeket csak facebookra rakják majd fel, amiket ha látni szeretnék, muszáj lesz regisztrálnom. Szóval mondanom se kell, hogy mi volt az első dolgom, mikor vasárnap hazajöttem…
Ez kb. három hónapja volt és vártam, hogy engem is magába szippant a Facebook, de ez nem következett be. Persze ez nem jelenti azt, hogy feleslegesnek vagy rossznak tartanám az oldalt, meg tudom érteni, hogy sokan miért szeretik. Ami miatt nekem tetszik, az leginkább az, hogy lehet „like”-olni a kedvenceinket (együttesek, kiadók, stb…) és itt sok újdonságot előbb közölnek, mint akár a hivatalos honlapokon. A zavaró tényezőket pedig szerencsére le lehet tiltani (pl. a játékos felkéréseket).
Nem írogatom ki életem minden apró rezdülését és az ismerőseim többsége se teszi. A személyes kapcsolataimnak sem ártott, hisz amikor csak tudok, találkozom a barátaimmal és ők sincsenek hozzánőve a facebookhoz, az számunkra csupán eszköz: pillanatok alatt lehet küldeni mindenkinek üzenetet és hamar meg tudjuk beszélni, hogy mikor és hol találkozzunk, mit csináljunk. Persze tudom, hogy van az embereknek egy másik véglete is: azok, akik a gép előtt élik az életüket, de nem hiszem, hogy ez kizárólag a facebook hibája lenne, hisz ők általában sok mindenért bolondulnak: számítógépes játékokért, fórumokért és még ki tudja mikért.
Összességében tehát a Facebook nem egy rossz dolog. Azonban csak akkor, ha az ember nem esik túlzásokba és tudja, hogy hol a határ.
