épp ma reggel, épp az iskolába menve, épp az örsön és épp a kálvinon letámadtak a zöldborsók (nem tudom mennyire köztudott, a greenpeace-ről beszélek), az igazsághoz hozzátartozik, hogy a kálvin téri, pandás volt, így hát ma reggel alkalmam adódott volna megmenteni az egész élővilágot, fűvel, fával, macikkal együtt, de nem tettem, biztos a reggeli morc..., s megbánva bűneim, konyult fejjel caplattam a világ szélére, hogy véget vessek emésztő bűntudatomnak és leugrottam... nem ám, inkább egy másik felesleges dolgot csináltam, amivel feloldozhattam magam a világvége nem elodázásától: zsörtölődtem.

Mindenki által jól megtanult kognitív disszonanciámat fel kellett oldani, no nem alkoholban, ennyire azért nem ver le, hogy nem nyújtottam oda pénztárcám, elnézést kezem a pandáknak, hát még a fáknak, s újra eszembe ötlött amivel már több éve nyúgtatgatom magam. Itt van ez a Gálya-elmélet - a Bolygó Kapitánya Gálya, nem a Petőfis -, hogy ugye a bolygónk egy naagy élőlény (hagyjuk a 4 színből összekevert zöldeskék melíres hajú bombázót sicc!), ami hát magától is dolgozik, itt van több mint 4,5 milliárd éve, és hát valljuk be, átélt már nagyobb katasztrófákat is, mint mi, átjutott a tejút két nagy csápján, úgyhogy közben, csak kisebb sérüléseket szerzett, egyesek szerint, a tejút ilyetén bicskái hasították ki a holdat is drága Földünkből, micsoda mák, vallásosabbak kedvéért (kicsit az én kedvemért is), vagy nem mák..., voltak tektonikus mozgások, ezzel járó földrengések, vulkánok, jégkorszakok, pólusváltozások, minden mi szem szájnak ingere, és hát ezek mellett - nemhogy együtt, de egyenként véve őket - eltörpül a mi kétszázezer éves vakációnk, még a 200 éves iparunkkal együtt is, hogy mi árthatnánk a bolygónak..., esetleg annyira, hogy leteljen ez a kis éldegélésünk, de végzetes veszélybe aligha sodorhatjuk, de azért jót tesz a kis öntelt mivoltunknak, hogy nekünk kell törődni a bolygóval...

Saztán, pandásokra áttérve, megakadályozni a veszélyeztetett fajok kihalását..., micsoda nemes ügy(nek tűnik), amit mondani tudok, önfeledten magamat ismételve, megnyugtatva, kognitív disszonanciámat írtva, hogy ez szintúgy önteltség, egyszer már megerőszakoltuk a természetet azzal, hogy a kihalás szélére sodortunk pár fajt, most mégegyszer, hogy de mentsük meg, önhitt mulatság, "az eddig élt fajok 90%-a mára kipusztult, és tőlünk függetlenül további 25 faj naponta, hát hagyjuk szegényeket méltósággal távozni", persze a panda aranyos és mi lesz ha marcika, kedves hétköznapi civilizált dagadt kisgyerek nem láthatja...

folyt. köv. lehetséges

akiknek eszébe jut ezekről george carlin, nekik gratulálok,

különkívánságra: köszönöm szépen kukimesternek, hogy ez az esztelenfuttatás létrejöhetett

ui.: kutyakakipárti vagyok

szépest!