Lehet, hogy csak én látom túl drámaian a helyzetet, de engem igencsak megérintett, a szó rossz értelmében véve, hogy tudtam, tegnap 10 ismerősöm fog szexelni a szeretkezés világnapja alkalmából. Félreértés ne essék, nem vagyok prűd, csak zavar, ha valami olyasmiről tudok, ami nem tartozik rám. És ezt a facebookon egyszerűen nem tudom elkerülni, mivel minden órában valami olyat tudok meg, amit nem szeretnék, legjobb esetben, olyat, ami nem érdekel. 
Csakhogy a példámnál maradjak, leírom, hogy körülbelül egy hónapja hozták létre a Szeretkezés Világnapja nevű eseményt szeretett oldalunkon.  Tegnapig 26.302 ember osztotta meg az adatlapján hogy ’részt vesz’ az eseményen, 26.302 ember tartotta mókásnak ezt a felhívást: 
„A szeretkezés világnapján keresd meg párod és szeretkezzetek egésznap. Akinek nincs párja az keressen valakit a lényeg hogy minél többen szeretkezzetek ezen a napon.
Aztán majd valami esemény beszámolót  vagy hogy megvolt írjatok”

Szerintem, ezek a közösségi oldalak ébresztik fel az emberben a közlési vágyat. Ott van a lehetőség, hogy kiírjuk mi jár éppen a fejünkben, így sokan élnek is vele, hogy szóról szóra tolmácsolják azt olyan embereknek, akiknek nem sok köze van hozzá. Én ezt nem bírom elfogadni. Nem akarom tudni, hogy mire vágynak éppen az ismerőseim, vagy hogy pont most vették ki a banánkrémes muffint a sütőből. A hálószobatitkaikról nem is beszélve. Senkinek sem jó, ha egy nyitott könyv mások előtt az élete. Arra lehetne csinálni egy lifebook nevezetű oldalt. Ott biztos nem lennék regisztrálva…