Úton útfélen azt halljuk, hogy az elektronika vivmányainak magas fokú elterjedése megöli a személyes kapcsolatokat.
Régen levelet hozott a postás barátainktól, ha meg akartak látogatni minket, vagy hogylétünk felől érdeklődtek. Anyukám még évekkel ezelőtt több tiz képeslapot irt és adott fel karácsony és húsvét alkalmából. Ekkor még használtuk gyöngy betüinket. Ezután már felhivtuk egymást vezetékes telefonon, ami viszont helyhez kötött volt, és még nem cseveghettünk órákig a magas percdij miatt. Majd bejött a mobil, amiről az elején még az terjedt, hogy rákot okoz, ma viszont már a legtöbb kisgyerek kezében is mindent tudó mobilok vagy iphone-ok vannak. Most viszont már csak dobunk egy sms-t útközben, hogy késünk tiz percet és talizzunk a Westendben a vizesésnél. Ezután az ingyenes és egyre személytelenebb megoldás az e-mail lett, és a postás már csak a csekkeket dobálja be hozzánk.
Hatalmas érdeklődéssel fogadtuk 2002-ben hazánkban is megjelent iwiw-et. Tucatjával jelöltük be ismerőseinket, böngésztük adatlapjaikat, és fényképeiket. Most viszont már lájkolni is tudunk képeket, kommenteket, hisz már szerencsére van nekünk facebookunk is, ami már a reggeli kávé mellett is társunkká vált. Iwiwről fogynak az ismerősök, mert az már ciki, holott egyre több dolgot koppint le a facebook stilusából, hátha ezzel felveszi a versenyt, de ez inkább már a szánalmas kategóriába esik. Nincs mit tenni, ismerjük el, a facebook a menő manapság. Már nem csak drog-, facebook függőségről is beszélnünk kell, mindenhova magunkkal visszük, még a suliban töltött órákat se birjuk ki nélküle. Már azt is közzétehetjük, hogy épp mi jár a fejünkben, éhesek vagyunk, vettünk egy új cipőt, és kérhetünk segitséget is, hova menjünk teázni, és hol találunk jó és olcsó fodrászt. Aki nincs fent facebookon, cikizi a függőket, pedig akik számitanak, mind megtalálhatók, és lehet nagyban most is lájkolnak.
El se kell, mozduljunk a monitor elöl, mindenkiről mindent tudunk, webkamerán láthatjuk egymást, skypeon hang segitségével beszélgethetünk, msnen pedig pötyöghetünk egymással. Tehát meleg van, kényelmes, kaja-pia van a szomszéd szobában, a barátok pedig velünk szemben ülnek virtuálisan. Már a jó öreg telefonszexet is ismerjük, szóval senkivel se kell egy levegőt szivni a mai világban, bár én inkább diszlájkolom ezt az egészet, és most megyek, találkozom egy kedves ismerősömmel és egy forró tea mellett beszélgetünk egy jót.