Ezt az igényt kielégítendő cégek, hirdetések, szórólapok ostromolják a hallgatókat. De mi jó származhat ebből a hallgatóknak? Tény, hogy: tapasztalatot szereznek, plusz költő pénzük lesz …stb. Így meg tudják venni a kiszemelt ruhát, bulikba mehetnek…stb. De milyen áron? Fáradtak, elcsigázottak lesznek. Ha pedig a munkájukat nem tudják jól az órarendjükhöz igazítani, akkor elmennek az óra felénél, rosszabb esetben nem is járnak be. Mit tehet ekkor a tanár? Több lehetősége is van. Például: ha jó szívű aláírja neki a jelenléti ívet, engedélyezi az óráról való elmenetelt, ha szőrös szívű akkor nem veszi figyelembe a körülményeket és hiányzónak írja be. A hallgató ilyen esetekben nem sok mindent tehet, hisz a munkaidejét nem ő határozza meg. Így a tanárra van bízva, hogy mit tesz. Enyhítő körülmény és általában a tanárok elnézik a hiányzást, ha csak ritkán történik meg az eset és erről szólnak a hallgatók. De ha rendszeressé válik, akkor biztos jelezni fogják, hogy ez tarthatatlan állapot. A figyelmeztetés után pedig változtatnia kell a munkaidején, mert következő alkalommal hiányzásnak lesz számítva a távolléte. Akkor is, hogy ha a tanár tudja merre van az adott személy. Ez jól mutatja, hogy a tanárok sok minden felett szemet hunynak hogyha előre le lett tárgyalva a téma. Ha más szemszögből is nézem a helyzetet ki lehet mondani, hogy ha van ideje dolgozni az egyetem mellett, akkor a tanulásra is tud idő szakítani. De ha mégsem sikerül ezt megoldania az órák közti szünetekben is tud tanulni a könyvtárban, pince klubban vagy a társalgóban.

 

Rengeteg lehetősége van egy hallgatónak a tanulásra csak ki kell használnia. Azonban legelőször rá kell jönnie, hogy változtatnia kell a hozzáállásán, azaz nem a tanár a főkolompos, hogy nem írja alá a jelenléti ívet és nem ő az oka, hogy nem tud bejárni. Ha ez megtörtént, akkor már csak annyi a dolga, hogy kihasználja azokat. Pl.: munkaidő változtatás, az adott órára másik időpontba bemész, új tanulási helyek keresése.