Elképzelted valaha, hogy milyen lehet teljesen vaknak lenni? Tapogatózni a korom sötétben? Botorkálni a járdán és átmenni a zebrán? Zötyögni az agyontömött buszon és lyukasztani? Venni egy kiló kenyeret a boltban úgy, hogy nem tudod, egy ötezerest vagy éppen csak egy ötszázast adsz ki a kezedből?
Fogadni mernék, hogy a feltett kérdésekre a válaszod nem, ahogy nekem is az volt, egészen addig, amíg részt nem vettem a Láthatatlan kiállítás elnevezésű programon, amely mélyen bevésődött a tudatomba és egy olyan élmény, amelyre egész életemben emlékezni fogok. A kiállítás egy német házaspár ötlete nyomán jött létre. A párnak ugyanis a férfi tagja egy baleset következtében megvakult és soha többé nem nyerte vissza a szeme világát. Néhány hónap reménykedés után a feleség úgy döntött, hogy kezébe veszi a dolgokat, vagyis, megpróbálja-már amennyire lehet- megkönnyíteni közös életüket, mégpedig úgy, hogy egy hónapig teljes sötétségben fogja ő is élni otthon a mindennapjait, s ezáltal megtapasztalhatja, hogy milyen világtalannak lenni, hogyan lehet boldogulni a sötétséggel teli világban. Miután letelt az egy hónap, a házaspár létrehozott Németországban egy olyan kiállítást, amelyben teljes sötét termekben járhattak a látogatók, akiket egy vak ember vezetett. Ez volt tehát a minta, amelyet aztán egyre több országban valósítottak meg, apróbb változtatásokkal.
Budapesten a volt E-klub nevű szórakozóhely alatt található ez a kiállítás, amelynek van világos és teljesen sötét termekől álló része is. A világos teremben különböző, vakok által használt háztartási eszközök, illetve játékok ( pl.: sakk) vannak.
S hogy mi rejlik a sötétségben? Azt majd megtudod, ha odamész és hagyod, hogy az érzékeid vezessenek téged!
