Talán keveseket foglalkoztatott az a probléma, hogy hogyan is kerülnek dobozba egy DVD sorozat lemezei. Bevallom, korábban én is durva közönnyel viszonyultam ehhez a kérdéshez. A változást egy visszautasíthatatlan ajánlat hozta el. Diákmunka. Raktári pakolás. Ötezer forint. Nyolc óra. Éljen!

Az Illatos úttól nem messze, egy kényelmesen elterpeszkedett telephelyre érkezem. Végszóra, útveszejtő útbaigazítások és egy felmaratón lefutása után könnyed eleganciával lépek be alkalmi munkahelyemre. A kissé kopottas nyomda épületében egy kis csoport álldogál, csupa lelkesen ásítozó korombeli. Kiderül, a betanításról lemaradtam. A munkavezetőnő kissé kelletlenül fog bele személyre szabott továbbképzésemben. „Ott vannak a raklapok. Rajtuk vannak a DVD-k. Fogsz egy dobozt, elindulsz körbe, és mindegyikből beleraksz egyet. A sorrendre figyelj.”

Újonnan szerzett ismereteim birtokában elszántan kezdek bele a munkába. Körbe-körbe járva, libasorban haladva tesszük a DVD-ket a dobozba. Ha valaki kicsit lassabban halad készségesen megvárom. Az élmunkások kielőznek. A csapat vegyes. Előttem egy ötödéves ügyvédlányzó, mögöttem valami gazdasággal kapcsolatos dolgot tanuló srác halad. Bölcsész vagyok, fenntartom magam a jogot, hogy ne tudjam pontosan. Kissé túlképzettek a munkához. Kommunikáció szakos létem ellenére még én is annak érzem magam.

Tovább ismerkedek. Germánok, szarmaták, babiloniak, dákok, gallok - mindenféle népség akad itt. A hajcsárnő kiemel közülünk egy kínosan jóképű görög fiút és magamellé veszi. Együtt ellenőrzik leadott dobozaink. Vajon sikerült-e helyes sorrendbe betenni a lemezeket? Innentől kezdve szándékosan elrontok egyet-egyet. Spartacusnak érzem magam. Lázadásom hamar megtörik, győz a monotonitás. Magam szórakoztatásra elkezdek egyszerre két dobozt körbehordozni. Módszerem láttán úrnőnk elismerően mosolyog. A görög öleb gonosz pillantásokat vet rám. Sajnos forradalmi újításom se segít. Ha egy DVD halmot el is tüntetünk, pár perc múlva újabb raklapok érkeznek. Későn vettem észre, hogy újabban Sziszifuszt is erre a munkára osztották be.

Fél öt és pár száz kör lerovása után távozok. Felszabadulásom nehezen élem meg. Hazajutásom kétséges, ha nem koncentrálok, körbe-körbe kezdek el járkálni. Utamon egy mondat, diákszövetkezetünk szlogenje kísér. „A jövődet építed.”

Szenvedéseim forrása, írásom ihletője