Írni a Facebook-ról olyan mint írni bármi más használati dologról, ami van, nap mint nap találkozunk vele, mert segítségünkre van akár csip-csup ügyeinkben, akár a fontos elintéznivalóinkban. Nem kell az egekig magasztalnunk, hiszen ez csak egy program, ami elterjedt, mondhatni meghódította a világot. Idős nagyszülőktől kezdve a ma született csecsemőkig mindenkinek van saját adatlapja, ahol követni tudja virtuálisan barátai, ismerősei mindennapjait.
Facebook-függőség?! Nevetséges! Ha valaki mégis képes rá, az vigyázzon, mert úgy néz ki, ő bármi iránt képes addikciót kialakítani! Bevallom, hosszú perceket én is képes vagyok eltölteni a gép előtt, melyen az említett oldal van megnyitva, de hogy órákon keresztül ne csináljak mást, csak üljek, kattintgassak, bámuljak, az esélytelen; talán azért mert ennél sokkal jobb programokkal kecsegtet még a világ…Természetesen jóval egyszerűbb összehozni egy hétvégi partit egy közösségi oldal segítségével: csak írsz egy rövid üzenetet a szükséges információkkal és elküldöd azoknak, akiket szívesen látnál; nem kell telefonálgatni ide-oda. Bár a telefonszámlám nem lett egy forinttal sem alacsonyabb a Facebook-ra való regisztrálásom után sem, de ez talán csak rajtam múlik.
