Bizonyára mindenki kutakodott már a diákmunka hirdetések között egy jónak ígérkező állás után. Általában ezek az munka lehetőségek márcusban beteltnek annak ellenére, hogy a nyári szünet csak júnisban kezdődik. Ebből talán rögtön következtethetünk arra, hogy a diákok keresik a lehetőségeket, hogy pénzhez jussanak.
Sokan vannak, akik mikor elkezdik egyetemi éveiket arra gondolnak, hogy jó lenne munkát vállalni az iskola mellett. Erre lehetőség is van, hiszen órarendünket mi állítjuk össze és az iskola nem tölti ki egész hetünket. Ha lenne saját keresetük, egyre könnyebben válhatnának önállóvá, ezzel elősegítve kiröppenésüket a családi fészekből. Ha szerencséjük van egy rugalmasabb munkabeosztást is sikerül elintézni. Igen, ez mind lehetséges, csak sajnos az életben semmi sem működik egyszerűen. Nincs olyan dolog, aminek ne lennének árnyoldalai. Így van ez a diákok munkavállalással is. Ha bemegyünk az iskolába nem elég, hogy csak üldögélünk és melegedünk a padokban, hanem oda is kéne figyelni, hogy legalább tudjuk miről beszél a tanár. Az órák után a diákok többsége hulla fáradtan jön ki az iskolából. Ám akik munkát vállaltak, azoknak most kezdődik igazán a nap. Nem csak szellemileg, hanem fizikailag is teljesíteniük kell munkájuk során. Nem hiszem, hogy ez egyszerűen megy, mikor már agyilag le vannak terhelve. A nap végén épp, hogy haza tudnak esni, bedőlnek az ágyba és aztán másnap reggel minden kezdődik elölről. Mégis sokan vannak, akik a nehézségek ellenére is vállakoznak az ilyen feladatokra. A tandíj és a kollégium fizetése például elég nyomós érv lehet a diák számára ahhoz, hogy részese legyen a munka világának. Van, akinek nincs is más választása, csak az, hogy dolgozzon.
Véleményem szerint az a diák, aki csak azért szeretne dolgozni, hogy legyen egy kis zsebpénze, ne ugorjon fejest egy munkába. Lehetőség van a nyári munkára is, ami bőven elég arra, hogy fedezzék nyári költségeiket. Amennyit a szülők tudnak, segítenek, de a mi feladatunk és munkánk elsősorban az, hogy tanuljunk. Ráérünk akkor dolgozni, amikor már tényleg muszáj.