Lenin mondja: tanulni, tanulni, tanulni...Lennon mondja: élj a mának. Egyesek szerint pedig a munka szabaddá tesz... De mit tehet napjainkban egy egyetemi diák, akit sújtanak az egyetemi zh-k és a jobbnál jobb szabadidős rendezvények tömkelege? Tanuljon, szórakozzon vagy dolgozzon? Bárhogyan is dönt, valamiben mindig hátrányt fog szenvedni. Bár nincs két egyforma egyetemista, mégis be lehet sorolni őket bizonyos oszályokba. A teljesség igénye nélkül lássunk ezek közül néhányat:

Mama kedvence

Már a név is magáért beszél. Ez a típus még mindig otthon él a szülei szárnya alatt. Nincsenek önfenntartási gondjai, viszont minden lépéséről be kell számolnia szüleinek. Szórakozni csak engedéllyel mehet, de legalább anyu kifizet mindent, csak ne hozzon fel csajokat. Ez az egyik legszánalmasabb életforma.

Kollégista

Mind közül a legkeményebb, persze csak abban az esetben, ha teljes anyagi függetlenséget élvez. A városi kisegzisztenciák tobzódó életét éli. Bár dolgozik, mégis marad ideje a féktelen tobzódásra, mivel az órákat csak szökőévben látogatja. Mivel nincs szülői ellenőrzés, ezért a kollégista remekműveket publikálhat szülei számára az egyetemi életről. Ezáltal kettős eredményt ér el, hiszen a munka nemesít, az ilyen történetek pedig erősítik a diákok irodalmi lelkületét.

Stréber

Elhanyagolható, hogy miből él meg és hol lakik, mivel annyit görnyed a könyvek felett, hogy az átlaga annyi, mint az egész évfolyam kollégistáinak együttvéve. Anyagi problémái tehát nincsenek is. Szórakozás tekintetében inkább a színházat kedveli, amiről aztán hetekig tudnak beszélni, ezért kevés szórakozással is beérik. Nem úgy, mint a kollégisták, akik a mámoros bulik kevés emlékeit egy egyetemi szünetben összerakják, ezért a következő este tenni kell azért, hogy legyen beszédtéma.