Mire van szüksége elsősorban egy egyetemista diáknak? Kajára, piára, cigire és egyéb narkotikumokra. Ez azért nem két fillér, főleg úgy, hogy beleszámolják a könyvtárdíjakat, a tandíjakat, a napi sör bevitelének sokszoros árát és nem utolsó sorban a bulikra költött mennyiséget.

Hogy lehet ezen változtatni? Vagy: a szüleink segítségével, akik ezt hosszasan nem bírnák anyagilag támogatni, vagy próbálunk bevételhez jutni. Egyetem mellett a legtöbb hallgatónak nem jut ideje munkát vállalni, de a mai háztartásokban a szüleiknek is nehéz állást szerezniük, nem hogy a diákoknak. Ha munkát keresünk, akkor számba kell venni a kiadást és keresetet, mivel a hallgatóknál általában negatív az egyenleg, így el kell gondolkodniuk azon, hogy a kieső bevételt hogyan pótolják.

A mai világban a szükséges összeget kétféleképpen lehet megszerezni, bűnözéssel vagy munkával. A diákok döntő többsége az előbbit nemigen részesíti előnyben. Legtöbbször az interneten keresztül vagy ismeretségek révén juthatnak jövedelmező álláshoz (ezek a zsebbe fizető opciók), de ha ez nem sikerül, akkor diákmunka felé kell fordulniuk. Ebben az esetben kinéznek maguknak egy kedves lehetőséget, ahová el is megy interjúra, majd azt a választ kapja, hogy „Köszönjük, majd értesítjük.”

Összegezve nagyon nehéz helyzete van a mai felsőoktatásban részt vevő diákoknak, hisz nincs biztosítva az állandó lehetőség a kocsmázásra a pénzkeresésre. Mindenesetre sok szerencsét kívánok az álláskeresőknek!