Sok oka lehet annak, hogy korunk egyetemistája minél nagyobb számokkal szeretné megtölteni bankkártyáját. Tandíj, lakbér, szórakozás, szexshop, bármi. Most a létfenntartás alapjain (ne tessék mosolyogni, a szexshop is az lehet) túl is lehet oka a munkavállalásnak.

Azon szerencsések közé sorolhatom magamat, akik nem az elkövetkező hetek, esetleg hónapok stabilitása miatt vagyok kénytelen dolgozni. 5 éve nonprofit módon rádiózom, 1 éve pedig némi anyagi ellenszolgáltatás ellenében újságírók is. Motiváló a pénzkeresési lehetőség is, de mégis fontosabbnak érzem azt, hogy az áhított szakmában belül dolgozhatok, sőt, mozoghatok. Láthatom a nagyokat dolgozni, elleshetem a fogásokat, tanulhatok tőlük, megismerhetem őket, nem mellesleg bedolgozhatom magamat közéjük.

Ha minden jól megy, fél év múlva diplomát (nem hörög, tudom, oklevelet vagy mit) kapunk a kezünkbe, vigyorgunk majd mint a jóllakott napközisek, és közben arra a több száz – energiaitaltól  megrészegedett – éjszakára gondolunk majd, amit áttanultunk ezért a remek, minőségi, piacképes papírért. Hálásan tekintünk majd vissza Európa legjobb stúdiójára… (in memoriam Vass Csaba) – szóval, fél év múlva végzünk az egyetemmel és azok, akik nem akarják ezt a rengeteg tudást kamatoztatni bármely más szakon és/vagy egyetemen, azok munkára adják majd fejüket.

Remélem itt lesz majd haszna annak, hogy nem vagyok munka– és médiakapcsolatszűz. Remélem, nem vagyok túl naiv...