Ismét a szokásos rohanás. Teljesen mindegy, hány órával az indulás előtt kezdek el készülődni, a vége mindig ugyanaz: kapkodás és rohanás, ami kikészíti a szülőket. Pedig nincs is sok teendő: egy gyors tusolás, smink, hajbelövés, ruha kiválasztása. Jó, el kell ismerni, utóbbi azért mégiscsak időigényes feladat. Elvégre, ha valakinek nincs hibátlan modell alkata, annak nem olyan könnyű megtalálni a mindent takaró, ám az előnyös részeket hangsúlyozó ruhadarabokat. Ha már megvan a tökéletes külső, még a kreált stílushoz táskát is kell választani, amit minden elengedhetetlenül szükséges kellékekkel meg is kell tölteni.
Amikor már a kabátot és a csizmát veszem fel az utolsó utáni pillanatban, eszembe jut, hogy a pénztárcámat a szobámban hagytam. Azért muszáj visszamenni, mert a mai világban pénz nélkül már levegős se lehet venni, nemhogy szórakozni menni. Nos, a feledékenységem persze azt eredményezi, hogy rohannom kell a vonat után. Elgondolkozom, hogy ráérek a következő vonattal is menni, és akkor még van időm pár falatot enni. Mert hiába terveztem be a szükséges tápértéket, az a legutolsó fázisa a készülődésnek, és ez rendszerint idő szűkében kimarad. De most éhezni fogok, mert a következő vonat csak fél óra múlva jön, amivel aztán végképp elkések, ezért marad a spint a vonathoz.
Felrohanok, lerohanok magas sarkúban a felüljáró ezernyi lépcsőjén, mert a lift Magyarország legnagyobb nemzetközi reptere mellett meglepő módon nem működik. Ismerős hang… Ahogy leérek, látom elmenni a vonatot. Remek, fél óra a hidegben. De hisz ez a 17-es IC volt, a 37-es zónázó helyett. Ezek szerint akkor rögtön itt az én vonatom. Hála a MÁV-nak, megúsztam a fagyoskodást. A hangosbemondós bácsi jól ismert hangon bemondja a kedves várakozóknak, hogy a szerelvény előre láthatóan 5 percet késik.
Ahogy körülnézek, kikkel is várok ugyanarra a vonatra, felfigyelek egy lányra, aki táskája mellett guggol és valami furcsa dolgot csinál. Feltűnésmentesen újra odanézek, és akkor már felfedezem, hogy épp a körmeit festi pirosra. Ekkor döbbenek rá, hogy mégsem lett tökéletes a mai design. A körömlakkozás kimaradt, és még csak a mindennel teli táskámban sem lapul egy körömlakk, hogy én is a várakozás alatt pótolnám a kimaradt lépést.
Remélem, ez az apró hiány nem árnyékolja be az esténket drága barátnémmal. Besh o droM koncertre megyünk, ahol csoporttársnőnk elbűvölő hangját élvezhetjük élőben és rophatunk egy jót.