Budapesttel kissé zűrös a viszonyom. Eleinte csak úgy külsőre tetszett. Lőrinc, Erzsébet, Kispest, Soroksár, Rákos, Kőbánya. Persze, hülye egy ízlésem van. Aztán lassan megismertem belülről is. A zilált külső páratlan belső értékeket rejtett. A külvárosi kocsmázások mellett immár más kulturális programok is szóba kerülhettek. Kapcsolatunk elmélyült, de törést is szenvedett. Egy egészen új, számomra visszatetsző oldalát voltam kénytelen megismerni. Rájöttem, hajlamos a sznobságra, rátartiságra.  Csak lassan tudtam túltenni magam ezen. „Több is veszett Buda alatt!” – mondtam végül. Nem leszek álszent. Mint minden viszony, ez is kiüresedni látszott egy időt elteltével. Volt, hogy elhagytam. Pécs, Szolnok, Debrecen. A negyediknek már a nevére sem emlékszem. Végül persze mindig visszatértem és most is itt vagyok. Tervezzük, hogy végleg összeköltözünk.