Lecsószagra ébredek. Mit szagra, illatra! Olyanra amilyet csak a nagyi tud, mert saját paprikából és paradicsomból késziti és megint elfelejtette génkezelni. Kitámolygok az ebédlőbe, leülök. Nagyapám pillantásából érzem, talán nem alsógatyában kellet volna asztalhoz ülnöm. Ezt szoktam meg.

Elbúcsúzom, megigérem, hogy nem fél év múlva látnak újra, kilépek az ajtón és... Csönd. Csönd és kristálytiszta levegő mely minden szippantással fél kiló kátrányt szakit le a tüdőmről. A faluból kifelé mindenkinek köszönök, bár senkit sem ismerek.

130 km-re vagyok Budapesttől onnan még 14 Nagykovácsi. Az M3-ason megyek, 1 óra alatt otthon vagyok, ha gyorsan megyek és gyorsan megyek mert egy budai legyen annyira avantgarde, hogy ne érdekeljék a szabályok meg hát a verda is bírja a tempót mert német meg prémium csak az a kurva hitel ne lenne.

Terv szerint érem el a városligetet de kerülnöm kell mert ez a tehetségtelen banda akiket városvezetőknek csúfolnak, valamikor kitalálták, hogy vasárnaponként nem lehet behajtani a hősök tere felé, hogy a prolik nyugodtan sétálhassanak. Mindegy is legalább nem kell látnom a pereces, kutyaszaros, papirvajdahunyadváras kombót ami, mint valami paródia díszeleg hőseink tere mellet. Csak érjek már budára. Annyival szebb ott minden. Még a kutyák is olyan jobb szagúat szarnak. Mindenki kedves meg értelmiségi. Talán még a narancs is ingyen van. Lánchid, alagút és hoppá, itt vagyok, biztonságban, mert itt nem bánt senki. Lehúzom az ablakot, jól érzem magam. Ez buda, mindjárt otthon vagyok irány a hegyek. 10 perc múlva olvasom a táblát: Üdvözöljük Nagykovácsiban! Sváb falu volt valaha, ma itt él az ország legértelmiségibb bunkóinak fele, de lehet, hogy az összes.

Beállok a garázsba mert tavaly ellopták a ház elől az autót. Kiülök a teraszra és élvezem még egy kicsit a vasárnapi délutánt, a legendás budai jólevegőt. A romantikát megtöri a szomszédban felüvöltő láncfűrész. Kétütemű, érzem az olaj szagát. De sebaj, itthon vagyok. Magamra zárom a teraszajtót, leheveredek a kanapéba és elalszom. Álmomban kisgyerek vagyok és nyár van. Talán babot ültetek a nagyival és kezemmel a földet túrom.