Titeket is biztos megfertőzött már. Lehetett beteljesült, beteljesedetlen, de biztos sokmindenki átélte már ezt az érzést, mikor bizsereg a lélek, izzad a tenyér, és elakad a szavad. A szíved, mint a vonat, úgy zakatol. Érzed, hogy a szeretett személyért az életed is odaadnád, akkor is, ha nem érdemli meg, akkor is, ha nem viszonozza. Ki is boríthat, egyeseket a viszonzatlan szerelem az öngyilkosságig vitt. És elvakít: a szeretett személy hibái fel sem tűnnek, rózsaszín az egész világ, boldog vagy. De ha beteljesületlen, tőrként döf a szívedbe az érzés: "ha nem vagyok jó neki, hát kinek vagyok jó?" Keresed a hibát, pedig csak annyi, hogy nem szeret viszont. Megérteni könnyű, elfogadni nehéz. Aki járt már hasonló cipőben, az tudja, hogy kevés fájóbb érzés van ennél. A túllépés, naná! Csakhogy nem mindenki viseli el, és kezeli ezt a dolgot egyformán. Mára tudom: oké, túllépni jobb, hát megeröltetem magam. Ha meg viszonzott a szerelem, ott Isten áldása van, hogy megtaláltad a párod, megtaláltad a másik feledet, aki kiegészít, és kerek egésszé tesz. Nincs annál jobb érzés. De tudd, akkor felelősséged van a barátodért/barátnődért! Szeresd, értsd meg, tartsd meg, lesd folyton, mire vágyik! Teljesedj ki úgy, hogy megosztod vele az életed!