Megint eltelt egy év. Hosszú vajúdás után csak megérkezni látszik a tél. Most az őrült rohanás után megkezdődik a béke, a szeretet időszaka. Jézus születésének napja, az egyház egyik legnagyobb ünnepe. Mégis sokan elfelejtik, hogy ez a nap pont nem arról szól mint amilyenné tettük.

Sürgés forgás, nagy bevásárlás, rohanunk ide oda és vesszük az ajándékokat. Egy kicsit álljunk meg és pihenjünk, töltsük a barátokkal, családunkal az idejünk. Nem az a fontos hogy mennyi pénzt költesz, hanem hogy a többiekkel mennyi időt töltesz. Mi lenne velünk ha nem lehetne mindent megvenni, lekéne ülni és elkészíteni. Próbáljunk meg személyesek maradni és a többiek szívéhez közeli ajándékot adni. Szerencsére fehér a karácsony és így van egy kis talányom. Vajon miért esik a hó? Bizony Márton napján nem fagyott a padló. Hordok itt össze hetet-havat, miközben untatom a csoportomat. Valamivel ugyanis ki kell töltenem az időt, hát vegyük sorba a sok-sok teendőt: Kezdeni kell a bevásárlást, hogy a sok másik ember verhesse a nyálát: "-Olyat kellett volna vennem Julcsi, na mindegy jó lesz megint a kötött pulcsi." Csomagolhatunk darabolhatunk, de igénytelenül az ajándékra csak egy masnit is húzhatunk. Na de kell valami az ajándékok fölé, egy fenyőfa szerintem mindig oké. Nemártana díszíteni, mert a szomszéd így nem tud irígykedni. Folytathatjuk sütéssel főzéssel, hogy a nagyérdemű majd elismerően emésszen. S nemsokára jöhet amit mindenki várva várt, melyért a vidám ének hangja szállt és mindenki haja égnek állt. Az idegességtől persze, hogy a másiknak az ajándékunk jó lesz-e? A végén úgyis mindig örömmel és sok sok szeretettel no meg persze jókedvvel élvezzük a nyugalmat amit ez a pár nap nekünk megadhat. Remélem békés és boldog lesz a karácsonyotok és kívánok minden jót diákok. A végére még egy jó tanács: Ne felejtsétek el azt a jó sok szünetközti dogát!