A Földgömb elég nagy és ezen a hatalmas felületen elég sok ember él, akik különböző helyeken, különböző módon ünneplik a Karácsonyt. Vegyük például egy-két déli nép tradícióit!

           Afrikában a lakosok többsége, úgy 45-50%-a keresztény vallást gyakorolja, így ott is szép számmal ünneplik a Karácsonyt a családok. Náluk az elsődleges koncepciója az említett ünnepnek Jézus megszületésének megünneplése a rokonság körében. Este misére mennek, ahova legszebb ruháikat öltik magukra. Az ajándékozás kevésbé mérvadó, mind Európában és az Államokban, csupán aprócska meglepetéssekkel kedveskednek szeretteiknek, ezek is főként használati tárgyak, a mindennapok fontos kellékei; ilyenek például a ruhák, szappan, tankönyv. Az ünnepi ételük országonként változik: Ghánában levest, Libériában marhahúst rizzsel, míg Dél-Afrikában pulykát tesznek az ünnepi asztalra.

            Az ünnepi díszítések meglepően hasonlítanak a hazánkban is ismertekhez, úgymint a fenyőágak, gömbök, csengettyűk, apró égők, sőt olykor még műhavat is szórnak szét; azonban Afrika nagy részén olajpálma szolgál karácsonyfaként, hiszen náluk a fenyő nem él meg. Kenyában zöld növényeket, színes szalagokat, virágokat, lufikat tűzdelnek a templomokra, így díszítve Isten házát.

            Szenteste a gyerekek beöltöznek a saját-kezűleg varrt ruhácskáikba, zenélnek, táncolnak, házról-házra járnak; egész kis karneválok vonulnak ilyenkor az utcákon. Betlehemes játékokat is csinálnak, melyek nagyon puritánok és nagyon meghittek.

            Új-Zélandon a Karácsony nyár közepére esik, így az emberek leginkább a tengerparton töltik, az ünnepeket, piknikeznek, hideg sonkát majszolva hűtött üdítővel és sörrel.

            Hawaii lakosai messze földről hozatják a karácsonyfának szánt fenyőket hatalmas hűtőhajókon; igaz, vannak, akik a helyi pálmafákkal is beérik, de a magára valamit is adó helyi lakos inkább rendel egyet Északról. Errefelé minden másképp van, mint hazánkba: a mikulás piros kenun érkezik, hawaii mintás ingbe bújtatott manókkal; karácsonyi dalaikban is fellelhetők a törzsi, bennszülött, tradicionális dallamok, ritmusok.

            Érdekes, hogy ugyanazt a dolgot ünnepeljük szerte a világon, ugyanazon a napon és mégis mindenhol mennyire mások a bevett szokások. Ezen természetesen semmi furcsa nincsen, hiszen egy 2000 éves tradíció lassan az idővel változik, organikusan formálódik az adott kor emberével és divatjával, idomul a környezeti hatásokhoz, topográfiai adottságokhoz, de a szellemét mindig, mindenhol, mindenhogyan megtartja.