Az utóbbi években most már Magyarországon is elterjedt a politikailag korrekt fogalom használata. Röviden összefoglalva, ennek az lenne a lényege, hogy amennyiben egy beszélgetésben felmerül a nem, faj, fogyatékosság, etnikum, szexuális beállítottság, kultúra vagy világnézet, kérdése, akkor úgy lehessen ezekről a kényes témákról diskurzust folytatni, hogy ne legyen sértő azok számára, akik a különböző csoportokba tartoznak. Ilyen például az afroamerikai szó, amely felváltotta a fekete kifejezést, vagy a hallás- illetőleg látáskárosult a vak és süket szavak helyett. Az eredeti cél tehát érthető, megakadályozni a sztereotípiák elterjedését, illetve hogy az egyes egyéneket egy konkrét tulajdonságuk alapján írják le és ne vegyék őket szempontba egyénileg.

 Van azonban néhány probléma ezzel az elmélettel és egyre többen bírálják is a használatát. Lássuk tehát, hogy mik azok a pontok, amik felmerülnek a kérdéssel kapcsolatban. Az egyik kritika, ami a politikailag korrekt kifejezéseket éri az az, hogy a mindennapi használat során az újonnan bevezetett szavak változnak jelentésben és idővel azok a kifejezések, amelyeket úgy alkottak meg, hogy ne sértse például az afroamerikaik érzéseit, sértővé válnak, ezzel elveszítik szerepüket. A bőrszínnél maradva, remekül megfigyelhető folyamat ez. Először használatos volt a negró, majd a színesbőrű, azután a fekete, végül az afroamerikai. Többen is úgy gondolják, hogy pár éven belül újabb szóval kell majd előállni erre a rasszra és így nem nagyon lehet majd szabadulni az ördögi körből.

Egy másik gyakran említett példa az, hogy minél finomabban próbálunk leírni valamit, annál jobban kihangsúlyozzuk és ez, ebben az esetben még sértőbb lehet. A kritikusok félnek attól is, hogy a használók átesnek a ló túloldalára, egyes helyeken ugyanis már új kifejezések keresnek többek között feketekávéra (noha könnyen belátható, hogy ez az ital a józan ész keretein belül nem sértő senkire nézve sem). Megint mások egyfajta cenzúrának nevezték a politikailag korrekt beszédet, amely meglepő (és talán ijesztő) hasonlóságot mutat az Újbeszélre, amelyet George Orwell használt az 1984-ben.

Nekem személy szerint ezzel a témával kapcsolatban mindig egy South Park rész jut az eszembe. Az adott epizódban, az iskola séfje kérvényezi, hogy a város változtassa meg a zászlóját, mert az rasszista (fehér emberek akasztanak egy feketét). A séf legnagyobb megdöbbenésére az általános iskola tanuló nem értenek vele egyet, nem látják sértőnek a szóban forgó zászlót. Csak a rész végén derül ki, hogy a gyermekek olyannyira nem rasszisták, hogy nem látták a különbségeket a fehér és a fekete bőr között. Ezen mindig elgondolkozom és talán inkább a nevelésre kellene fektetni a hangsúlyt, hogy toleráns társadalommá váljunk, ahol őszinte a segítségnyújtás és az a szándék, hogy ne sértegessük a másikat. Egy mesterséges nyelv, nem biztos, hogy el fogja érni ezt a hatást.