Egy unalmas csütörtök délután, még a gimnáziumban beszélgettem a portárssal, akivel arra a közös megállapításra jutottunk, hogy minden egyes év egyre gyorsabban telik el. Nyilván nem arról van, hogy a másodpercek gyorsabban telnek, vagy fogynak a napok számai, hanem valami másról, amire nem igazán lehet tudományos választ adni. Mégis megkérdőjelezhetetlenül ott van és a legtöbb ember, akikkel eddig beszéltem erről, egyetértettek a kérdésben. Így utólag visszagondolva, egy álmos vasárnap délután még az általános iskola alsóbb tagozatában hosszabbnak tűnt, mint most egy egész esztendő.

Idén azonban, örültem ennek. Még van hátra kevesebb mint egy hónap ebből az évből, de már alig várom, hogy véget érjen. Elmondhatom, hogy életem eddigi legrosszabb évét tudom a hátam mögött, volt itt minden, amin az embernek előbb-utóbb át kell esnie, de jöhetett volna kevésbé koncentrált adagban, sokkal finomabban. Ráadásul úgy tűnik, nem vagyok ezzel egyedül. Nyilvánvalóan nem lehet azt mondani, hogy ez és ez az évek tökéletes volt, semmi rossz nem történt. Idén mégis, mintha mégis összejött volna minden. Tavaly nyáron a hírességek hunytak el egymás után, mintha valami titokzatos kór szedte volna az áldozatait, idén pedig sok ismerősöm panaszkodott rá, hogy mennyi gond szakadt a nyakába (halálesetek, munkanélküliség, megromlott kapcsolatok).

Fogalmam sincs, hogy Nektek milyen évetek volt, de kívánom, hogy 2011 Mindenkinek szép és kellemes éve legyen. Van még hátra két rövid hét a szorgalmi időszakból, beadandók tucatjai, zárthelyik tömkelege, de aztán itt vannak az ünnepek és az új év. Kezdjünk tiszta lappal.