Nekem a barátság olyan, mint a napsugár, amelyik melengeti az ember szívét. A vita meg olyan, mint a felhők: szét kell oszlatni őket, hogy kisüthessen a Nap! Barátokra mindenkinek szüksége van. Az ember eleve elrendelt társas lény, igényli a törődést, a figyelmet, a szeretetet. Egy barátság attól igaz, hogy akkor is ott vannak az illetők egymás mellett, ha nagy baj történt. Gyerekkorom fontos szereplői a mai napig velem vannak. Hálás vagyok értük, a bizalmukért, a szeretetükért, a kitartásukért. Elviseltek, ha hülye voltam, velem nevettek, ha jól éreztem magam, velem sírtak, ha bántottak. Új kapcsolatokat kialakítani nehéz. Meg kell ismerni a másikat-feltéve, ha hagyja-, be kell férkőznünk a bizalmába, és teljes támaszt nyújtani nekik, ha szükségük van rá. Ez is olyan mint a szerelem...bárhol rádtalálhat, és általában a legváratlanabb helyzetekben. Én itt az egyetemen is megtaláltam. És köszönöm nekik! Számíthatnak rám!