Utálom a reggeli tömeget. Utálom a zsúfolt BKV-t. Utálom, hogy nincs saját terem és az utolsó pillanatban még 5 ember próbál a metró azon részére felugrani, ahova már csak egy férne. Utálom, hogy az aluljáróban rám fújják a bagófüstöt. Utálom, hogy sokan úgy beszélik meg telefonon az ügyeiket, hogy mindenki hallja. Utálom a szmogot. Utálom, hogy sokan vannak és nincs egy olyan hely, ahova nyugodtan elvonulhatnék. Utálom, hogy a belváros olyan zajos. Utálom, hogy sokan az út közepén hagyják a kutyapiszkot. Utálom, hogy szemetelnek. Utálom, hogy káromkodva beszélget a középiskolások egy része. Utálom, hogy… folytassam még?
Ám ha megkérdeznek, hogy szeretem-e Budapestet, mindezek ellenére igennel válaszolok. Hogy miért? Egyszerű: mert itt van az otthonom, ahova a családom mindig hazavár. Ez pedig elfeledtet velem minden rosszat.
