"Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk
Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?
Itt van a város, vagyunk lakói
Maradunk itt, neve is van: Budapest"
(Cseh Tamás és Másik János - Budapest)

Amióta az eszemet tudom, Budapesti lakos vagyok. Zuglóban kezdtem a pályafutásom, majd 3-4 évesen költöztünk Budafokra, amit nagyon szeretek és sosem  hagynám ott. Édesapám részéről részben sváb gyerek vagyok, a család ezen fele egy Szombathely melletti apró kis faluban él, Pornóapátiban. Rengeteg élményem kötődik hozzá unokatesóimmal, a kutyákkal (Samu a drótszőrű tacskó, Plutó és Fickó a két magyar vizsla), illetve a helyi kocsmában, rögvest a templom mellett. Sokszor húzott oda a szívem, de amióta felnőttem (már, ha mondhatom ezt) nem igazán érzem jól magam abban a csöppnyi faluban, hisz unokatestvéreim is egyetemre járnak, elköltöztek, így nem nagyon maradt olyan, ami miatt igazán odavágynék.

Számomra mindig is volt valami borzongatóan egyedi a nagyvárosban. Akármennyire is gyűlölöm a tömegközelekedést, a szmogos utcákat és a hangzavart, mindig rájövök, hogy igenis, a nagyvároshoz ez mind hozzátartozik. A kedvenc lemezboltom az iskolától nem messze, a Bajcsy Zsilinszky úton áll. Imádom, ahogy az 56-ban szétlőtt "ódon" falak közt sétálgathatok és ott is válogathatok a legújabb lemezek közül. Mindent megtalálhatok itt, az óvszertől kezdve a számológépes sörnyitóig, a remek party és koncerthelyszíneket és kajákat a világ minden tájáról. Hiába van meg ez az összes többi nagyvárosban is, a Duna parti látképet és a Gellért hegyről való éjszakai kilátást mással nem lehet összekeverni.

A falunak és a városnak is vannak előnyei és hátrányai, ha csak a közlekedést és a levegőt vagy az embereket és a hangulatot nézzük. Az utcák és a házak különböznek, mindenki döntse el melyik életforma felel meg az igényeinek a legjobban. Nekem jó a szmog és a bűz, hisz nap mint nap találkozom vele, barátként fogad a nyüzsgés és a miniatűr nagyvilág.