Azt, hogy Magyarországon meg fogsz élni csak és kizárólag abból, hogy zenész vagy; most felejtsd el,ha eszedbe is jutott. Nem, hogy nem fogsz megélni, de ha örömödet leled esetleg egy koncertben, akkor még fizethetsz is érte. Viszont ha már fizetsz érte, akkor érdemes egyes helyeket jó messziről elkerülni, mint pl. a fehérvári úton fellelhető klubok egyikét. Alig két hete egy cimborám koncertjére igyekeztem, mely 10kor kezdődött volna, úgy negyed 11-kor oda is értem. Az egy dolog, hogy 600Ft a betépő, mert ezzel támogatom a "feltörekvő" zenészeket, de az, hogy addig nem mehetek be a klubba, amíg a kabátomat nem raktam le további 200Ft-ért, az ótvar módon kiverte a biztosítékot. Miután végre bejutottam, a cimborák még ültek és várták, hogy az előző zenekar lemássszon a deszkákról. Akörül kezdhették. Csupán egy teljes órát késett a "hangmester úr". Ezután valamilyen okból kifolyólag, biztos a szakma legnagyobb császárának érezte magát, nem engedte a beállást a zenekarnak. Úgy szólt kérem szépen, ahogy kellett. Első szám után szóltunk, hogy 'héjóbarát' egy szót nem értek az énekből, vajon miért van ez? Határozott mozdulatokkal felhúzta az éneket, hogy majd így. Nem, így sem. Sajnálatos módon elfogyott fél 11-kor a sör is, a kommersz vodka árából, pedig máshol már tűzdelt őzgerincet szolgálnak fel banánszoknyában. Arcátlanság. Koncert vége. Az elégedetlen együttes elengedhetetlennek tartotta, hogy szóvá tegye a májsztrónak, hogy azért ez nem volt túl korrekt, de a hőbörgésből az következett, hogy pár igen intelligens emberképződmény a tulajjal való baráti kapcsolatára hivatkozva elküldte a művészek bizony a jó retekbe. Remélem nem lesz soha ilyen Deja Vu-m...