Voltam ma egy könyvesboltban. A pénztárnál egy kigyúrt srác és a szőke, mini farmernadrágos barátnője ólálkodott, úgy 18 körül járhattak. Arcukon leginkább tanácstalanság, „mi tévő legyek”-ség mutatkozott. Kezükben Jeans Club-os és Devergo-s szatyrok.  Olyanok voltak, mint én a trendi bevásárlóközpontban: kilógtak a sorból.

A közelükben lévő állványhoz odaléptek, de néhány céltalan, kósza pillantás után visszaálltak eredeti helyükre. Pár perc múlva látom, a srác anyukáját várták, aki pár könyvvel a hóna alatt állt melléjük. Fizettek, távoztak. A könyvesbolt kirakatában a szőke lány még egy enyhét csücsörített, megigazította a haját s magabiztosan továbbállt.

Rövid kis kép, ha nem az effajta megfigyelés lenne a hobbim, fel sem tűnne. A viselkedés, a tettek, az arcok beszédesek voltak. Ezek az ifjak, ha nem is féltek, de rém idegennek érezték magukat – a számomra- nagyon is barátságos légkörben. Nem tudtak mit kezdeni magukkal. Hiába voltak a bolt előtti folyosóval kompatibilisek, az ajtón túl már nem működöttek a jól beidegződött mozdulatok. Senki nem figyelt rájuk. Akármilyen divatosak is voltak, akármennyire is vastag volt a fiú karja s formás a lány feneke, itt ez senkit nem érdekelt. A többség – engem kivéve - könyvbe bújva bogarászott, vagy céltudatosan mászkált a sorok közt és esze ágában sem volt más külsejével, megjelenésével foglalkozni.

Nem akarok felettük pálcát törni, kategorizálni, általánosítani, mert lehet, hogy nem olyanok, mint amilyennek első blikkre tűnnek. De, sajnos épp elég hasonló párt, lányt, fiút látok hasonló ábrázattal, hasonló helyeken, hasonlóképp grasszálni ahhoz, hogy azt gondoljam: bizony, ők tényleg ilyen felszínesek.