Egy átlagos bölcsész

 

Egy átlagos bölcsész átlagos szemesztere.

Órákra, szemináriumokra bejárás, utána gyakorlatilag a heti 20 órás órarendből kiszemez magának ötöt, amire mindenképp befog járni, a többit pedig kedve szerint dönti el.

A bölcsész lét mit sem ér a végeláthatatlan szorgalmi időszakban lévő hajnalig tartó buli sorozatok nélkül.

A Szabó Ervin könyvtárban egy- egy hallgató szédeleg csak, valószínűleg akkor is csak kiselőadás, vagy pedig puskagyártás céljából.

De mi is történik a vizsgaidőszak közeledtével?

Szabó Ervin könyvtár szekrényei egyre telitettebbek, gyakran tolakodás van a büfénél, és ha nem reggel 10-re nyitásra jössz, akkor felejtsd el, hogy az olvasós részen találsz magadnak egy jó kis helyet.

Minden hallgató teljesen össze van omolva, hogy miért is nem tanult előre, és miért esküdött össze ellene ennyire a világ, de hát ez csak most van így mert ugye a következő félévben, beosztja minden hetét, és minden nap rendesen fog majd tanulni.

A vizsgák közeledtével egyre szorul a horok. A bölcsész példányunk egyre kevesebbet megy ki az utcára, akkor is közlekedést leszoritja egyetem könyvtár és otthon közötti közlekedési eszközökre. Hiába, a vizsgaidőszak súlyosan károsítja ön és környezete egészségét.

Majd miután minden veszni látszik  a stréber csoporttársainak irt könyörgő email után ( amelyben természetesen megemliti, hogy ő tulajdonképpen majdnem ott volt minden órán, jegyzete is van, csak a minap leöntötte kávéval, ja és a kutyája is meghalt) megkapja a tételeket, a vizsga előtti éjszakán. A vizsgát arrébb tolni már természesten nem tudja, igy a mánsapi kivégzésre már csak az esélytelenek nyugalmával bandukol el.

A vizsgáztató prof előtt ott állnak már a diákok, ki- ki még utolsó pillantást vet a jegyzet halmaiba.

Miután a kihalás szélén lévő bölcsész példányunk bemegy, természetesen a megtanult 32 tételből kihúzza azt az egy tételt amit nem sikerült előző este átfutnia.

De pánikra semmi vész, hiszen ezért is hivjuk bölcsésznek, aki a leglehetetlenebb helyzetből is kivágja magát, tulajdonképpen úgy, hogy még a tanárt és saját magát is meggyőzi rendkívüli tudásával, és a tantárgyban lévő tájékozottságával.

A bölcsész tételek azért is jók, mert mindegyik így kezdődik:

Már az ókori görögöknél is…..

Innen már senki sem tudja elrontani.