"Szereted
ha simogatnak? Szereted ha megérintenek? Ha fogdosnak? Ha felizgatnak?
Szereted érezni a másik leheletét, szuszogását a nyakadnál, esetleg a
fülednél vagy az arcodon? Szeretsz új pozíciókat kipróbálni? Szereted,
amikor hidegen felülsz rá, majd forrón és teljesen leizzadva végzed?
...BKV...velünk a fantáziád megvalósulhat, életre kel, próbálj ki minket"
Lépten nyomon csak pocskondiázzuk a BKV-t. De gondoljunk bele, mi lenne velünk a BKV nélkül. Pest nem lenne Pest. Buda nem lenne Buda. Valami óriásit veszítenénk, és fel sem tűnne, hogy mi az, csak érezzük. Érezzük valaminek a hiányát. Ami ott van velünk minden reggel, és minden este, megfoghatod, megsimogathatod, ő meg cserébe hazavisz. Vagy ha unatkozol, elvisz egy körre. Mindig ott van. Akkor is ha legmélyebb depressziódba vagy, de akkor is amikor a legvidámabb napjaidat éled.
Ki bírja elképzelni a Morrisonsból való hazamenést egy igazi éjszakai 4-6-os nélkül? Vagy egy éjszakai 7-es nélkül?
Szeretem.
Szereted.
BKV mi így szeretünk!