Halkan nyílik az ajtó, valaki apró léptekkel oson be a szobába. Felmászik az ágyra, bebújik a takaró alá, és kicsiny szájával puszikat lehet a pocakomra.
- Jó reggelt Kincsem! A kistesó is ébren van már odabent.
Hangok szűrődnek kintről, Dávid is jön ébreszteni. Belép, megcsókol, megsimogatja a piciket, és az ablakhoz lép. Elhúzza a sötétítő függönyt, és mindünket csodás látvány fogad. Az idei első fehér reggelünk és éppen pont karácsony napján. Kell ennél szebb ébredés?
Végre nem sietünk sehova, egy nyugodt, békés nap vár ránk. Közösen megreggelizünk, megnézzük a szombati délelőtti meséket. Dorcit melegen felöltöztetem, hogy mehessenek szánkózni és játszani. Ma apás délelőtt lesz, hogy nyugodtan feldíszíthessem a karácsonyfát. Csöppnyi kislányunknak még a Jézuska hozza az ajándékokat is. Ez az első karácsonyunk négyesben, hisz a kis pocaklakó is állandóan jelzi nekem, hogy ő is itt van. Úgy várom már, hogy ketten rohangáljanak körülöttünk és még több vidám hang töltse be otthonunkat. Ekkora pocakkal lassan már többet ábrándozok, mint amennyit dolgozni tudok. Azért lassacskán mindennel elkészülök, és várom haza kis családomat. Leírhatatlan érzés látni kislányom ragyogó szemeit, amint megpillantja a fényekben pompázó fát, és a sok ajándékot alatta. Megszólal a Menyből az angyal, amit már ő is énekel velünk együtt. Szüleink is megérkeznek, és együtt töltjük a szentestét. Béke és szeretet tölti be a lakást. Meghatódva nézek végig a családon, mert Ők az én családom, akiket mindennél jobban szeretek.
Nyílik az ajtó, valaki kedves szavakkal ébresztget. Anyukám az, kezében reggelivel.  Elhúzza a függönyt, fehér táj fogad. Karácsony reggel van. Talán elbóbiskoltam, és azokról a szép időkről álmodtam, amikor még anyuci jött be ébreszteni? Nem, tényleg ő az. Így ér hát véget a legédesebb álom egy igazi Édesanyával.