Ha feltesszük a kérdést: Mi is a vélemény? Utánanézve ilyen vagy ehhez hasonló válaszokat kaphatunk: Egy személy egyéni értékítélete dolgokról saját értékrendjének tükrében. Mit is mondhatnék a véleményről a saját értékrendem tükrében?
A vélemény nem biztos, a vélemény nem tudás, nincs belőle alacsonyabb, vagy magasabb rendű, rossz vagy jó, meg lehet rágni, le lehet nyelni, vagy nem lehet lenyelni, egy véleménnyel lehet vitatkozni, harcba lehet érte szállni stb.
A vélemény nem tudás, ugyanakkor kétséges, hogy létezik-e egyáltalán tudás. A tudást tényekre alapozzuk, ezen úton továbbmenve, léteznek-e tények? Pisti magasabb, mint Zoli, elég tényszerű dolog, ugyanakkor, azért mondhatjuk ezt, mert egy adott módon érzékeljük a világot, mert kitaláltunk egy összehasonlítási alapot, amit magasságnak neveztünk és ugyebár feltaláltuk a nyelvet, amivel, ezt az érzékszerveink által szerzett, magunk által kategorizált információt továbbíthatjuk. Akkor ezek után hívjuk biológiailag alkotott véleménynek a tényt? Döntse el mindenki maga. A véleményeken nyugvó világ nagyon diffúz, s az embernek szüksége van egyelőre, arra a véleményére, hogy tények vannak. Amíg emberek között gondolkozunk emberekben, addig nagy baj nem lehet, de a mindenség nem ad a véleményünkre.
Ugyanakkor a mindenség időben végtelen, de nekünk sikerült egy tengely mentén még őt is felosztanunk, nevezetesen rend – káosz vonalon, s e dualizmusra építettük fel az egész gondolkodásunkat, többek között a véleményalkotást is. Itt jut eszembe gimnáziumi matektanárom egyik mondása, amit akkor alkalmazott, mikor már x féleképpen megoldottunk egy feladatot, s már ott tartottunk, hogy kimondtuk, nincs több megoldás. Erre ő vigyorogva közölte: az, hogy ti nem találtok többet, nem azt jelenti, hogy nincs, hanem azt, hogy hülyék vagytok hozzá.
Remélem, nem sértek meg senkit azzal, hogy azt mondom az előbb említett történet megfeleltethető a mindenség felosztásának problémájával, vagy akármelyik felosztási problémával, ami az emberi gondolkodással kapcsolatban áll. Hiszen akadnak anomáliák bőven, legszembetűnőbb ez talán a fizikai kutatásokban, ahol, ha már menthetetlen a dolog, a lehető legegyszerűbb megoldást választják, elkönyvelik mérési hibának.
A véleményem a véleményről csupán annyi, hogy emberi. Most mondhatják felháborodva: „Persze, hiszen mi más lenne?”, lehet, hogy lehet más, lehet, hogy már nem is igazán vélemény lesz, a fentebb említett tanári mondást kölcsönvéve, ehhez még lehet, hogy hülye vagyok.
