3096 nap

Egy könyvről szeretnék beszélni nektek,amit most olvasok, Szerintem már mindenki hallott valamilyen formában ennek a könyvnek a főszereplőjéről és annak megrázó történetéről, de ha mégse ,akkor most szeretném ezt elmesélni nektek, hogy mi is történt Nataschaval 12 évvel ezelőtt.

A könyv címe ugye 3096 nap és a főszereplő lány Natascha Kampusch.

Natascha egy átlagos kislány volt ,aki egy nap egyedül indult el az iskolába, szegény nem tudta hogy ez lesz régi életének utolsó naoppja. Az akkor 10 éves lányt egy Wolfgang Priklopil férfi tette a furgonjába és rabolta el. Ez az ember 8 és fél éven át tartotta fogva ezt a lányt a külvilág bármilyen sejtése nélkül egy nagyon alaposan elrejtett, hangszigetelt pincében.

A lánynak 18 évesen 2006 augusztusában sikerült megszöknie. Szabadulása óta csak most érezte elég erősnek ahhoz magát,hogy elmesélje elrablásának és fogva tartásának történetét.

A kötet címe ugye 3096 nap, pontosan ennyi időt töltött ugyanis Natascha Kampusch tíztől-tizennyolc éves koráig a tettes, Priklopil fogságában.

Natascha borzalmas részletekkel meséli el ,hogy el rablója mit tett vele azt követően,hogy 1998-ban iskolába menet elrabolta.

Folyosók,ajtók labirintusa, egy szűk alagút, amin csak négykézláb lehetett közlekedni, egy páncélszekrény, amely a lyukat takarta el, egy lépcsőfeljáró, egy csapóajtó, takarólécek és végül a garázs. Ez volt a pincebörtönbe vezető út amely mögött Natascha élt. Évekig nem hagyhatta le ezt a pincehelyiséget, ami mindössze 160 centiméter magas és alig 5 négyzetméter volt. Csak egy ágy egy mosdó és egy vécé volt bent eleinte. A fogsága alatt kialakult egy napi rutin, a férfi egy asztalt és két széket vitt le a pincébe, a kislány főzött és együtt ettek, majd este a mosdóban megfürdette őt.

Az idő múlásával terrorizálni kezdte a lányt. Úgy hívta hogy az „én rabszolgám”.

Felvitte a lányt a házba ,ahol takarítania kellett de nem fogdoshatott össze semmit ,nem hagyhatta ott sehol az ujjlenyomatát, vagy ha mégis megtette ,megverte őt. Gumisapkát kellett hordania hogy nehogy lehulljon egy száll haja is, majd később kopaszra is nyírta őt. Mondván ,higéniai okokból. Nem sírhatott, mert ha sírt akkor a tettes torkon ragadta és a fürdőszobába vitte ahol lenyomta a fejét a vízbe addig amíg nem hagyta abba a sírást. Úgy bánt vele mint egy háziállattal vagy mint egy rabszolgával. Félt hogy a lány megszökik ezért esténkét bevitte őt az ágyába és magához kötözte. A lány idővel megelégelte ezt az életet és a szökés gondolatával kezdett el játszani. Bár raboskodásának ideje alatt sosem próbálkozott a szökéssel, egy mert alkalma sem volt rá és kettő mert félt nagyon, mivel a tettes megfenyegette őt, hogy megöli, ha szökni próbál.

De végül elérkezett a menekülés lehetőségének napja ,amivel nagy szerencséjére élni is tudott.

Egy nap fogvatartója megparancsolta neki,hogy tisztítsa ki a kocsiját, amíg a porszívó ment a férfi arrébb ment hogy telefonálhasson és ezt használta ki Natascha ,aki erőt vett magán és a félelmén majd elkezdett szaladni ahogy csak a lába bírta minél messzebb a helytől ahol eddig fgolyként élt.

Senki sem akarta elhinni,hogy a 8 éve eltűnt kislány az, és, hogy túlélte ezt a borzalmat. Natascha mind ezek után híresség lett Ausztriában. Azóta befejezte az iskolát, dokumentum filmet készítettek fogságáról, majd megírta ezt a könyvet amivel úgy gondolja végleg megszabadulhatott Priklopil fogásából.

Natascha fogva tartója a lány szökése után öngyilkos lett, vonat elé vetette magát A lány saját bevallása szerint azóta megbocsátott fogva tartójának és azt mondta őszintén sajnálja őt, mert szerinte a férfi nem is igazán felelős azért amit tett, mert vagy beteg, vagy valami olyan gyerekkori trauma érhette ami végül ehhez vezetett.

A lány azóta megvette a házat ahol fogságban élt mert ,hogy az korábbi életének szerves részévé vált és egy fényképet tart fogva tartójáról a táskájában.

4 év telt el és a lány valószínűleg örök életére kötődni fog életének eme részéhez. Bér sokak szerint a Stocholm-szindrómában szenved, akik idővel beleszeretnek és ragaszkodni kezdenek elrablójukhoz, ő ezt tagadja.

Ő csak azt szeretné ha természetesen kezelnék őt és viselkednének vele az emberek.