Ugye mindenkinek ismerős ez a szám?Hány átmulatott éjszakát zárt le az utolsó leghosszabbnak tűnő út, melyet ezzel a busszal tettünk meg és bekötött szemekkel küzdöttünk, hogy kibirjuk az adott megállóig. Gyönyörű emlékek, magasröptű beszélgetések, csajozás, pasizás, hupákolás..Viszont egy dolgot sosem felejtek el, akkor sem, ha a fejemből nem látok ki és fülig ér a mosoly. Az értékeimet jól elzárni és a kezeimet a zsebemre helyezni. Évek óta nézem végig, ahogy az alvó, álló, fekvő embereket különböző alakulatok önfeledten, jól megszervezett, finom kézmozdulatokkal fosztják meg értékeiktől nap, mint nap. Ha szerencséd van, akkor csak lelopnak és mennek, ha nincs akkor már mögéd ültek, valami éleset érzel az oldaladon és tehetetlenül hagyod, amig dolgoznak. Legtöbbször felbátorodom annyira, hogy megkérem a 'jómunkásembereket', hogy ne tegyék ezt, mert nagyon csúnya dolog, de utána sajnos én leszek a középpontban és azt sem kivánom senkinek, tisztelet a kivételnek. Szomorú..Még szomorúbb, hogy amikor egyértelműen ezt a szemed előtt csinálják jóember te kinézel az ablakon, vagy a földet nézed nagy szigorral. Nem baj erre holnap úgy sem emlékszünk igaz, mert neked ma összejött. Berúgtál, elszivtad, felszedted, hazamentél..Boldog Karácsonyt!