A Facebook fokozza a féltékenységet?

Ez nem szimpla agyszülemény, egy neves pszichológiai szaklap kérte a pszichológiai zavarok felvételére. Nem újdonság, ha manapság megismerkedünk valakivel, az első dolga az lesz, hogy leellenőrizzen egy közösségi portálon. Átrágja magát az adatlapon, megnézi kik az ismerőseink, milyen képeink vannak fent. Ugye már első pillantásra lehet látni családi állapotunk,amiről sok minden kiderülhet. Az idő elteltével meg már elvárás, hogy ne egyedülállóként legyünk feltűntetve. Bár sokan nem járnak fel minden nap Facebook-ra, így lehetséges, hogy adatlapjukat sem frissítik rendszeresen, egyesek ilyenkor már gyanakvóak. Tény, ha nap, mint nap beszélgetünk kedvesünkkel egy ilyen oldalon, akkor pár hónap után valóban furcsa lehet, ha még azóta is szingliként van feltüntetve. Felmerülhet bennünk, hogy másokkal is ismerkedik, vagy egyszerűen szégyelli felvállalni kapcsolatát a nagyközönség előtt. Másik dolog, hogy több együtt eltöltött hét-hónap után sincsenek neki közös képei. Viszont ellenkező nemű haverjairól folyamatosan tölt fel fotókat.

Az alapból féltékeny típusok munkáját nagyban megkönnyíti, hogy az összes ismerős adatlapja megtekinthető, ezáltal hosszas nyomozásba tud kezdeni. A legtöbb csaj ki nem hagyná ezt, főleg, ha exünk is szerepel az ismerősök listáján. Pár kattintás és már látja is, hogy a volt kedvesnek vannak-e régebbi közös képei fent rólunk, de már az is haladás, ha csupán megtudja szingli-e. Ha netán nincs párja, akkor feltehetően napi-heti rendszeres ellenőrzésben lesz része. A közösségi portál fanok meg vigyázzanak az online flörtölésekkel. Egy-egy faliújságra írt buja üzenet, vagy kép kommentár, már elég okot szolgáltat a bizalmatlanságra.

 

Tényleg a Facebook és társai lennének a bűnösek? Az igaz, hogy általában azok az emberek, akik hűtlenek párjukhoz, ugyanúgy flörtölgetnek a való életben is, nem csak virtuálisan. Na, de a betegségnek az a lényege, hogy a közösségi oldalak, nagyban fokozzák a féltékenységet. Amikor még internet sem létezett, akkor is meg volt a módja a kiszemelt nő/férfi lenyomozásának. A dolog lényege ugyanaz maradt, csak a technika fejlődésével az eszköz változott. Tény, hogy IWIW-en lecsekkolni valaki adatlapját sokkal egyszerűbb, mint telefonkönyvben neveket bogarászni és hívogatni. Viszont az állandó nyomozgatás a partner, vagy volt kedvese után, már tényleg beteges dolog, ráadásul azt az oly fontos tényezőt is, mint a kölcsönös bizalom, erősen megkérdőjelezi.

Lehet mégis van valami ebben a Facebook Féltékenység Szindrómában?