Az amerikai Matthew Barney szobrászat, képzőművészet, performance és filmezés határvidékeinek vándora.

Barney 1967-ben született Kaliforniában, sokáig atletizált, és szobrásznak tanult. A nyolcvanas évek végén tűnt fel New Yorkban, elsősorban közönség nélkül megtartott, fizikai képességeit maximálisan próbára tevő akcióit dokumentáló videókkal. Ilyen volt a Drawing Restraint (Megfékezett rajzolás) sorozat, amelynek egyik darabjában különböző eszközökkel egy galéria mennyezetéhez feszítette magát, és hosszú pálcával rajzolni próbált.

 A neves Yale University-n végzett 1989-ben. Pályája kezdete óta az emberi test foglalkoztatja, legfőképp a saját teste. Barney, akiről köztudott, hogy Björk gyermekének apja, szobrászként aposztrofálja magát, dacára annak, hogy javarészt két-dimenziós képekben fejezi ki magát. Megjelenése szenzációt keltett az 1993-as Velencei Biennálén, amelyről a Prix Europa 2000 nevű elismeréssel tért haza. Bár művészete nem örvend általános népszerűségnek, a New York Times "generációja legfontosabb tagjaként" jellemezte. 

Már a legelején Barbara Gladstone-nal dolgozott (B. G. New York művészvilágának, a SoHonak az egyik legismertebb galéristája). A munkája már kezd olyan formákat érinteni, amelyek nem részei a szigorúan vett képzőművészetnek, de még mindig szobrászként közelíti meg a feladatokat. 

Az illúziót tartja egyik legfőbb okának annak, hogy filmmel foglalkozik, számára nagy felszabadulást jelent hogy miután létrehozott egy formát szobrászként, az a vetítés által élni kezd a moziban. Egyre inkább vonzza a narratíva, sokkal jobban érdekli az, hogy elmeséljen egy történetet, mint hogy csináljon egy szobrot, ennek ellenére videódarabjait is szobroknak tartja. Kétségtelen, hogy egyes munkáival közelebb kerül az elbeszélő művészethez.

Munkáiban rengeteg biológiai természetű utalást találhatunk, ezek célja egy olyan struktúra felkutatása, amelyre támaszkodhat. Mindaz, ami a biológián túl van - azaz, hogy egy férfi miért és hogyan viselkedik férfiként, egy nő pedig nőként -, szerinte valójában tanult struktúra. Őt annál, hogy maga az emberi forma mi módon alakul, sokkal jobban érdekli, hogy egy biológiai forma miképpen fejlődik.