Az első repülésed. Mármint a szülői fészekből.

Először jó esetben egy kollégiumi szobába verdesel frissenszerzett fecskefi- szárnycsapásokkal. Jó esetben mondom, mert a kollégiumi élet...hát az felejthetetlen! A bulik, a csapat, a reggeli ajtócsapkodás. Ahogyan hét elején jön a kajaosztás, és a gondosan -egy hétre előre- csomagolt kaját mindenki kiteríti az ágyakra, aztán persze hét végén már a zsemle is megteszi  párizsival. Eleinte hazajársz hetente, majd ritkábban, végül már csak havonta. Diákmunkát vállalsz, hogy bírd a bulizást is fizetni, ne csak a zsíroskenyeret a kocsmában.

Aztán ha jól csináltál mindent jön az egyetem, de ott már albérlet, az már egy más világ, szárnyaid erősek, igyekszel fenntartani magad, hogy minél kevesebb pénzt kérj otthonról. Van munkád is suli mellett, gyakornoki állás, egész jól fizet, sokat tanulsz, és nem csak az egyetemen, készülsz az életre. És persze az ösztöndíjad is jól jön, ha van! Persze a végső nagy repülés, ó igen,az összeköltözés a CSUPANAGYBETŰSSEL.

Ez annak ellenére, hogy rettenetesen rémisztő, elég jó buli. Nem kell senkivel osztoznod a lakáson, akit nem szeretsz. Nincs kellemetlen függés, és igazán érezheted, hogy hazaértél, bár nem vagy otthon, mégis itthon, ha értesz...Mire hazaér finomat főzöl, rendet tartasz, mert így érzed jól magad. Karácsonykor együtt díszítitek az első közös fátokat. ez a kép a retinádra ég, mint ahogy a közös költözés, nyakig dobozokban, hetekig nem is találsz semmit! A festés, kiválasztani a színeket, "a konyhán csak egy ablak van, az legyen sárga". Vagy ahogyan hasal az ágy alatt, mert ő most porszívózik...először.

Aztán, mikor már nem te mész haza, hanem Édesapád jön "látogatóba". Látod, hogy büszke, és élvezi a helyzetet. Egy idő után már otthon is érzi magát. A tesóid persze az őrületbe kergetnek, mert annak nem ott van a helye, légyszi mosd el magad után, az ajtót húzd be, és a papucsot ne hagy láb alatt. De nagyon jó őket körbeugrálni, és este dupla annyi a szuszogás. Ennek olyan otthon hangulata van.

Aztán mikor búcsúzóul apa azt mondja, hogy: "ez olyan furcsa...a lányodhoz jönni látogatóba...olyan VÉGLEGES".

Na, ez az igazi repülés!