A modern felfogás, ami lassan a csapból is folyik, próbálja belénk nevelni, hogy addig nyújtózz, amíg a takaród ér, vagy még tovább. És persze addig éld ki magad, amíg fiatal vagy. Az egyetemi éveink a legszebbek, az Arany Évek, amiket ki kell használni. Na igen. De miből?
Már a mindennapi életet megoldani (albérlet, bérlet, kaja…) se egyszerű, ha az ember nem megy el melózni az egyetem mellett, nemhogy még az „olcsó” KRE bulikra is jusson valami. Főleg úgy, ha hiába futkosunk egyik diákszövetkezettől a másikig, mindenhol úgy fogadnak minket, hogy „Lenne egy jó meló. Heti öt alkalommal rá érsz?” Mit mondhat erre szegény diák? A pénz kell, de az egyetemre azért mégis csak be kéne néha tolnia a képét, hiszen nem csak előadásokból áll a tanrend…
De hát kinek is kell az alvás? Ezek az Arany Éveink, nem?
